Irodalmi Szemle, 2021
2021/10 - BIOPOÉTIKA - Csehy Zoltán: Az anya mint növény. Juhász Ferenc Anyaverseinek botanikája (tanulmány) / BIOPOÉTIKA
minusokkal dolgozik, mint pl.: „rozsalec, rozsacsatorna, I rozsa-vagas, rozsa-borda, I rozsa-er, rozsa-ranc, rozsa- / valyu, rozsa-lang es rozsa- /sejt-szovetseg titku rozsa” (114.). A gyermek, ez az „ego rozsamirigy-magzat” (117.) „rozsabarlangban” elt (115.) es „rdzsa-ajtdn” (115.) jott a vilagra, miutan elhagyta a nemzoszervet, az „dsrozsatojas-varat” (117.), a vilagot pedig fokozatosan belepte a rozsa, merhetetlen, kozmikus burjanzasba kezdett, es az anyagsziilo anya anyagisaganak permanens drokkevaldsagot vizionalo kepzetet kezdte jelkepezni. Juhasz elkepzeli embrio, majd magzat en-jet, s ezeket a metaforahalonak koszonhetden merhetetleniil kinagyitja („magzat-Buddha, magzat-Jezus”, 120.), mert minden anya-fiu kapcsolat geneziseben az dsmitologemak hibrid materializalodasi jatekat es az iidvtorteneti esemenyek szerint tagolt ido ritualis rendjenek kdrkordsseget sejti meg. A magzatburok „rozsatojas”, „rozsagomb-sator”, „rozsaburok”, „hartyarozsa-tok”, „ego rozsabuborek”, sot „rdzsahartya-hordo” (122.). A rozsaban, azaz a „langolo vak rozsakodben” (123.) eld embrio beliilrdl veszi szemiigyre az anyatestet, es ez a pozicid lesz a koltoi leiras elkepesztoen izgalmas horizontja: a novenyi letkent leirhato anatomia, a „rozsahusban lebego” szubjektum szemszoge szinte sziirrealis. A medencecsont „rozsalangban” eg, a csigolyak egymasra ultetett „kristalyliliom-serlegek” (125.). Az anyameh belseje onallo vilag, melyben tobbek kozott Hieronymus Bosch „szent csoda-szornyei” nyiizsognek, kiilonleges szerelvenyek, meglepo modon kovetkezetesen allati-emberi es nem novenykombinacids letformak (pl. „varangy-vaginaju Evak, / patkanyfeju ember-pavak” vagy „torpe madarember-bekak, I emberfeju pok-segg-csodak”, 131.). A legszebb „almok” embrioes magzatszemszogbdl megszemlelt terepe viszont ismet novenyi ter, csupa „feher-viragos nagy mezo”, csupa zold fu, majd a sziiletendd gyermek („magzat-bika”) metaforikus abrazolasaban a triadikus (ember, noveny, allat) komponensek rendszere ujra osszeall, pl.: „barsony-beka orrlikaban, / izzo habcsillag-virag van” (135.). Juhasz itt sajat koltoi kepzeletenek osgeneziset is mitizalja. Az enek vegere az anya nemcsak viragga alakul, hanem „Egyetlen Viragzo Szentseg” lesz, „Virag-csillag, Virag-lampa” (138.), melynek „husaban” a gyermek ill. S a teologiai egylenyeguseg analogiajara a sziiletes miszteriuma szakralis paradoxont eredmenyez: „egyutt-elo ket kulombseg, / egy-viragu anyag-szentseg” (139.). A terjedelmes rdzsagocu lexikai halozatot felvaltja a gyoker szo ritualis metaforizalasa, az erhalozat, a szorrendszer, vagyis a koltoi fiziologia es a foldhoz rendelt materialis let szimbiozisa. A Fdld alatti liliom cimu Juhasz-kotetet Bodnar Gyorgy az elegikum felol olvasta, s modszeret ugyan kerdes formajaban fogalmazta meg („S akkor talan nem is a reflexiokban teljesedik ki a vers gondolatisaga, hanem magaban a reflektalt kepvilagban?”),17 valojaban allitja, hogy a re- 1 1 Bodnar Gyorgy, Juhasz Ferenc, i. m., 132.
