Irodalmi Szemle, 2021
2021/10 - BIOPOÉTIKA - Peter Balko: Akkor, Lošoncon (regényrészlet, Mészáros Tünde fordítása)
Masodik kerdes: Hogy hivjak, es honnan szarmazik a karakter, akit Jean-Claude Van Damme alakitott a Karate Tigris 1. - Nines irgalomban? Besotetedett, elindultunk haza. Kapia utkozben legyilkolt egy tulmeretes cserebogarat, en pedig feljegyeztem az arckifejezeset a halalat megelozd pillanatban. Jo csapat voltunk. A legjobb, amit csak ismertem. Mikor elvaltunk, egyikiink sem fordult hatra. A ferfiak mindig eldre neznek. Este felhivtuk egymast az ado-vevoinken, es megbeszeltiik, mit vesziink fel masnap a suliba. Az egy csapathoz tartozok igy tesznek, ez alap. Mint a titkosiras. Fedoneveink is ezert voltak. A baratomat igazabol Kolomannak hivtak, a Kapiat a nagyok ragasztottak ra, mert mindig voros volt a kepe. En Leviatan lettem. Eredetileg Dabac kapitany akartam lenni, de Kapia azt mondta, ez a nev mar foglalt. A Leviatant Kapia apjanak foldmerds ujsagjaban talaltuk. A tajfotok es vakterkepek koze esusztatott kepekrol meztelen nok neztek rank, honaljuk a ket combjuk kozott. Furcsa nok voltak. Biztos kommunistak. Ejszaka melyen fagypont ala esett a homerseklet. Zuzmara es feher paplan, ameddig a szem ellat. Feherek a hazak, a dombok, a hintak, a bus csavargo, meg az iskolaudvart szegelyezo fak is, amelyeket az osztaly ablakabol bamultam honismeretoran. Kapia mdgottem tilt, es bibliai idezeteket vesett a korzojevel a padba. A vilag megszunt letezni. Nagyon kellett vigyaznom, hogy meg ne orjitsen teljesen a padtarsam, Alica testenek paras illata. A tobbi nonek az osztalybol ketfele szaga volt: vagy a reggeli kakaotol, vagy olcso cseresznyes szajkencetol buzlottek. Alica mas volt, az o illata azt harsogta a vilagba, hogy Alica nd. Nosteny. Es a vilag odafigyelt Alica kozlendojere, o, de mennyire odafigyelt! O volt az osztalyban az egyetlen nd, aki szoknyat viselt. Pirospottyos feheret, eppen csak terd ala erot, es neha, de tenyleg csak nagy ritkan, nagy szerencsevel, megpillantottam a puha vakondturasra emlekezteto kerek, dundi kalacskakat, melyeknek fold alatti jaratai a mocskos felnottseg titkait rejtettek. Kapia azt allitotta ugyan, hogy Alica szuz, de en tudtam, hogy marciusban szuletett. Ki masnak, mint a tavasz gyermekenek lehet ilyen vegteleniil hosszu, gondor haja, amely a tollbamondasok alatt a csuklojat csiklandozza, ilyen keskeny orra, amely meghokkentd, mint tomondatban a vesszo, es ilyen melle, igazi melle, amilyen a harmadikos vagy negyedikes lanyoknak sines, olyan melle, amely beleszantott a fuzetebe es elmaszatolta a friss tintat, ha elorehajolt. A tobbi nonek az osztalyban apro dudorkai voltak, parafa dugoi, kolbaszkarikai, magyar sipalyai, gyogylankai. Alicanak viszont csodas dimbdombjai. Egyszer meg beszelgettem is vele. A sziinetben kert tolem egy papirzsepit, de nalam csak textiles volt, himzett Somoska-cimerrel. Anyam nem gyozte hangsulyozni, hogy az igazi ferfi sikkes, joszagu, es mindig van nala zsebkendo. Abban a sziinetben olyan ideges voltam, hogy elhanytam
