Irodalmi Szemle, 2021
2021/9 - Petneki Noémi: A homogén identitás illuziója. Jegyzetek Tompa Andrea Haza című könyvéhez (kritika)
A konyv azonban binarisan kezeli az identitast, ami abban is megnyilvanul, hogy a bemutatott szereplok till kevesse differencialtak. Az fro tul keves peldat hoz a kulturak keveredesere, es a keveredes ilyen esetekben is minimalis merteku, csupan az altala „idegensegnek” nevezett, kozelebbrol meghataroz(hat)atlan tenyezoben nyilvanul meg, vagy meg ebben sem. Susan, az amerikai lany mar nem tud magyarul, es anyja, Kincsd emlekeiben, kulturalis kodjaban sem osztozik; az egyediili, ami osszekoti oket, az, hogy helyesen ejti az anyja nevet. Meg egy perzsa orvosrol es egy kinai testverparrol hallunk, akik gyerekkent keriiltek Magyarorszagra, es az itteni kulturahoz asszimilalddtak. Pedig az aranylag kevesse differencialt mai Magyarorszagon is elnek egyszerre tobb kulturaban felnovekvo, tobbnyelvu emberek, megszamlalhatatlan a hatar menti ingazd, egyre tobb a multikban dolgozd expat, az ukran vendegmunkas, a kiilfoldi vagy kiilfdldrol visszatert diak, 2015-ben pedig rengeteg magyar is lathatott menekiilteket - am ezek a csoportok nem reprezentaltak a Hazdban. A konyv otthon- es nyelvhasznalat-felfogasa nem tart lepest a valds helyzettel. Odaig pedig egyaltalan nem jut el, hogy az identitas mint reszidentitasok halmaza nem korunk termeke, kiilonbozo korokban, igy az okori Romaban is termeszetes volt. Spiro Gyorgy peldaul kivaloan felismerte es ismertette ezt a jelenseget a Fogsagban. Vergodese soran a Haza iro fohose az irodalmi nyelvbe kapaszkodik, azt probalja azonositani az otthonnal es az anyanyelwel. Ez a felfogas korunkban sem feltetleniil helytallo, a kora ujkorig pedig egyaltalan nem volt az. Kozismert, hogy a magas szintu irodalom a kora ujkorig nem volt nemzeti jellegu. Retegirodalom volt, es kiildn nyelvet hasznalt: a muvelt latint, amelyet mar a romai insulak (berhazak) lakoi sem igen ertettek, a kesobbi Europa barbarbol lett, vernakularis nyelvet beszeld lakoi pedig meg kevesbe. Ennek eredmenyekeppen a szerzoknek is egy, a „sajat” nyelvuktol meglehetosen vagy teljes mertekben elterd nyelven kellett irniuk. A problemat (legalabbis a homogen vagy binaris identitasok keresoi szamara) meg jobban bonyolitja, hogy az alkotok a nemzetallamok elotti tobbnemzetisegu allamok alattvaloi voltak. Janus Pannonius tipikus pelda lehet erre: a magyaroknak magyar, a horvatoknak horvat, latinul verseld kolto, aki Italiaban szerezte meg muveltseget (vagyis reszidentitasai voltak, szamos transzkulturalis hatason esett keresztiil). Meg osszetettebb a szinte allando mozgasban
