Irodalmi Szemle, 2021
2021/9 - Nagy Hajnal Csilla: Nyár. Nyelved helyén a szavak (próza)
vele, hoi vagyunk. Es hirtelen nem ertem, mit is akarunk, es kinek, magunknak, egymasnak, az allitolagos tobbieknek bizonyitani. De barmennyire uralkodik is el rajtam ez az erzes, amig hallgatom, ahogy a vonal tulvegen lassan alabbhagy a kohogoroham, es asito nyujtozkodas valtja fel, akkor sem vagyok kepes belegondolni. Hogy akkor tulajdonkeppen hoi is.- Talan azert ragaszkodunk ilyen makacsul ehhez az elveszettseghez - kezdek bele, miutan nyugodtabban szuszog a vonal vegen mert megiscsak probaljuk valamifele kiilso szempontbol latni magunkat.- Lehet - nyogi, de nyilvanvaloan egy szot sem hallott abbol, amit mondtam. - Tudod mit? Lemegyek utanad. Jot tenne egy kis... alban levego, vagy valami ilyesmi.- Gyere. Idetalalsz?- Hova? Honnan? - kerdi hitetlenkedd, erdtlen nevetessel kiserve.- Igen, igen - sohajtom. - Mindent ertek. De igazabol kozel vagyok. Varj meg, vagyis... elindulok arrafele, es... ha lejdssz az epiilet ele, es balra nezel, latni fogsz egy templomot. Na, arra indulj el, maradj azon az oldalon, es biztos, hogy hamarabb fogok szembejonni veled, de ha a templomhoz ernel, allj meg. Megveszem a padlizsant, es indulok en is.- Joi van. Osszekapom magam. Milyen furcsa, meg ennyi het utan is, ugy zarni egy telefonbeszelgetest, hogy mindjart ott vagyok...- Az a sok absztrakt beszelgetes idorol es terrol... most meg egyszeruen csak fogjuk magunkat, es olyan szavakat vagunk oda a masiknak, mint a mindjart meg az ott. Akkor most kinek van igaza? Hegelnek vagy Britney Spearsnek?- Ezen mulna?- Semmin sem mulik.- Akkor egyikojuknek sem. Mindkettojuknek. Nekiink. A padlizsannak. Az alban sornek.- Igen. Igen. Tudom.- Na, akkor... mindjart.- Ott. Elmosolyodik, sohajt, leteszi a telefont.
