Irodalmi Szemle, 2021

2021/9 - Gubis Éva: 1 Móz. 30 (próza)

Anyut pont egy eve lattam utoljara mezteleniil, mikor a halottashaznak mosdattam. Gepie­­sen tdrolgettem a nedves kendovel, azokbol a regi pelenkakbol vizeztem be parat, amikkel torok­­fajaskor salazta be magat, mert olyan puha volt az anyaguk. Judit a szomszed szobaban sirt. Nem volt benne lelkierd a mosashoz, annyi tellett tole, hogy a tiikrot letakarja. Terdeltem anyu fdlott, szemben velem a fesiilkodo a nagy tiikorrel. Tdbbszor felneztem, latni szerettem volna magamat meg dt, egyiitt. Tudtam, hogy ezutan mar csak fotokon vagy az emlekezetemben. Azt mond­­jak, ra hasonh'tok. Vajon en is anyu vonasait lattam volna a tiikorben, mikozben dt mosom? Az anyajegyek sokkal hatarozottabbak, konturosak lettek a feher boron. Rajtam is ugyanott vannak. Atsimitottam kendovel a csaszarmetszes helyet is. Ott jdttem ki. Az elso nem, az rendes sziiles volt. A rendes gyerek a szomszed szobaban sirt. Engem ki fog lemosdatni? Csak fiaim vannak. Olvasmany Mozes elso konyvebdl. Anyu oriilne, hogy a kislany olvas fel az emlekmisejen, biztos nem latott lany ministranst. Enyhen affektalo gyerekhangon hadarja, Jakob ezert nagyon megharagudott ra, es igy valaszolt: „Isten vagyok en, hogy gyermeket adjak neked?! Ha o nem engedi, hogy sziilj, akkor mit tehetek en?” Peter elorehajol, es Judit vallara teszi a kezet. Hat igen. Ez a resze nem jott ossze Juditkanak. Most beugrott, mikor lattam dt utoljara bugyira vetkozve. Mikor a hormonokkal injekciozta magat. De az a felpuffadt tesztatest mar idegennek tiint, nem Judit volt. Hatranezek a sracokra, lesimitom Davidka forgojat, Feed nem hagyja, o mar nagyfiu. Joi all rajtuk az iinneplo. Feltiines nelkiil papirzsebkendore terelem a vonatbogarat, es hatraadom Da­­vidkanak. Hadd szorakozzon. Pedig Judit mar gyerekkent is folyton papas-mamasat akart jatszani. Utaltam, mert ram min­­dig a gyerek szerepet osztotta. Nagyon sokaig nem adtak fel, mondtam is neki, hogy Peteren ki­­viil ezt nem sokan csinalnak vele vegig. Nem tudom, Feri mit lepett volna. Fakepnel hagy, amint kideriil, hogy meddo vagyok, vagy addig csal, mig en hagyom el. Judit persze nem foglalkozott Peterrel, csak a sajat tragediajanak elt. Anyu mennyit imadkozott erte. Persze, en is sajnaltam. Neha elneztem, ahogy Davidkat babusgatja, es kirazott a hideg. Ki hitte volna, hogy kettonk koziil Juditnak lesznek problemai. Mindig o volt a csinos, a noi­­es, az erzeki, meg a szemolcset is tudta viselni. Mindenki erte rajongott. En is sokat koszonhetek neki, Judit es az IM magazinok vezettek be a szexualitas vilagaba, amitol a gyontatopap jo idore elvette a kedvem a raadas Udvozleggyel. Juditek csoportosan olvastak az IM-et, nem is ertem, hogy birtak, en elsiillyedtem volna. Mikor megkaptam vegre a magazint, felmentem vele a pad­­lasra a befottespolcok takarasaba, a kaposztashordo melle. A doktor valaszol rovat volt a kedven­­cem. Mai napig elfog a bizserges, ha savanyu kaposzta szagat erzem. Ahogy Juditnak aztan lettek

Next

/
Thumbnails
Contents