Irodalmi Szemle, 2021

2021/9 - Gubis Éva: 1 Móz. 30 (próza)

sajat kalandjai, mindet vegig kellett hallgatnom. Zavarban voltam, ugy tettem, mint aki unja, de kozben minden reszletet az emlekezetembe vestem. O volt az elso, akitol ilyeneket hallottam. Cserebe megtanithattam volna neki, hogyan kell megfoganni.

Krisztus, a mi Urunk altal - most! A templomszolgaval ugy egyeztiink meg, hogy ez a jel, a konyorgesek utan indulunk. Az elhunyt hozzatartozoi vihetik az oltarhoz az aldozati adomanyokat. Oldalba bdkom Juditot, eloszor azt hiszi, rosszul csinalt valamit. Krisztus, a mi Urunk altal, mondja kapkodva. Indulunk a kenyerert meg a borert, sugom. Kivackolodunk a padbol, Judit elsdnek, megvar, nyujtja a karjat. Belekaralok, es megindulunk egyiitt hatrafele, a kozepso sorkozhoz, ott van eldkeszitve az adomany. Minden szem rank szegezodik. Ezek az asszonyok ismertek anyut, most az en arcomban lathatjak ot. Az utolso zsebkendomet odaadtam a vonatbogar ala, nem vagyok az a sirds fajta. Judit atkarol, megfog a derekamnal. Zsebkendot nyom a kezembe, megsimitja az arcom. Textil zsebkendo, de regen hasznaltam ilyet. Jobban dorzsoli az orrot. Begyurom a szoknyam derekahoz. Juditra nezek, egymasra mosolygunk, fogjuk a szakajfo kenyeret es a bort, most mar hatarozott leptekkel haladunk az oltar fele. Anyu biiszke rank, ha latja odafentrol. Az o okos, szep es Boldog lanyai az egesz templom szeme lattara, az 6 emlekezetere.

Remelem, Feri nem felejtette el reggel a kenyeret. Ha most odasereglenek hozzank Juditek meg Marti neni csaladostul, es nem lesz kenyer, akkor ehetjuk a hidegtalat szent ostyaval. Viszszauliink a padba, probalok ugy helyezkedni, hogy a sracok takarasaban kevesbe halljam az aszszonykorus hozsannajat. Hiaba, jo az akusztikaja a templomnak. Hihetetlen, hogy mindig egy fel hanggal alamennek! Kizokkentenek. A nedves zsebkendo huti az oldalam, atteszem a taskamba es kiveszek egy ketezrest.

Jonnek a perselyekkel, latvanyosan bedobom, ugy inteztem, hogy a sracoknal is legyen penz. Elont a melegseg. Nekik hal’ isten nem kell szegyenkezniiik. Mi nagymamaval otthon gyakoroltuk, hogy kell ugy dobni, hogy a kezemmel vegig takarjam az ermet. Pont az elsoaldozasom elott valtottak zart perselyrol nyiltra, egy kosarat adtak be a ministransok a padsorba. Ha az elso sorokban ultel, konnyu volt kiszamolni, mit dobtal, plane ha a szazasok koziil egy tizes logott csak ki. Most nagyvonaluan hever a ketezresem a kosar aljan az ermek alatt. Erre legalabb jo Feri.

Emlekezzel meg a feltamadas remenyeben elhunyt testveriinkrol, Bodzsarne Boldog Juditrol, ezert fizettem ki a tizezret, hogy ez elhangozzon. Nem baj, anyunak sokat jelentene, meg hat meg is szolnanak a nenik. Nem ismerem oket, de zavarna, ha megszolnanak. Amen! Olyan egyformak, kendokeretbe foglalt csillogo bogarszemek feher arcokon, egyforma bajusz, mintha divat szerint hordanak. Anyun sosem volt kendo, oregsegere sem. Bajsza az volt, meg a ravatalon is.