Irodalmi Szemle, 2021
2021/9 - Szalay Zoltán: Ufók; Vadkan (próza)
VADKAN A ferfi nehany nappal azelott erkezett, hogy veszhelyzetet hirdettek. Anyam nem keszitett fel semmire, csak fel draval az erkezese elott szolt, hogy vendegiink lesz. Meg a nevet sem arulta el, es en kesobb szandekosan ugy tettem, mintha nem tudnam a nevet, mintha nem jegyeztem volna meg, amikor bemutatkozott. Nem volt zavarban, es sokkal tobb cucca volt, mint egykor Nandinak: ket hatalmas boronddel, egy jokora hatizsakkal es egy tomott utazotaskaval allitott be, mintha egy nagyon hosszu nyaralasra jott volna. Soha nem lattam meg senkit ennyire felmalhazva, es nem ertettem, vajon mit zsufolt abba a sok csomagba. Persze nem kerdeztem meg, mert nyilvanvalo volt, hogy tole nem lehet csak ugy kerdezni; mar ahogy kinezett: a mozdulatait mintha jo eldre egyesevel megtervezte volna, mindent, a szemolddkrancolasaval bezarolag. Mindjart feltunt, hogy keptelen mosolyogni, vagyis amit mosolynak szan, az is csak egy megtervezett fintor, amibol merhetetlen huvosseg aradt. A kezfogasa olyan volt, mintha satuba szoritottak volna a kezemet, es nem akarta elengedni, hiaba neztem ra kerleloen; azt akarta, alazkodjak meg, mindjart a legelso percben. Azt mondta, a feszert, ami iiresen all, atalakitjuk garazzsa, es ott fog allni az 6 hon szeretett BMW-je, ami melle hamarosan szeretne beszerezni egy jo kis motort is; az anyamnak majdnem kipotyogtak a konnyei, osszecsapta a kezet, es atolelte a vaskos testu robotot. Sapadt volt, es soha nem vdrdsodbtt el, a haja vilagosszoke, inkabb mar feher; egeszeben olyan volt, mint egy felig eletre kelt marvanyszobor. Tobb ev telt mar el Nandi eltunese ota, es nekem mintha hianyzott volna, pedig igazabol nem ismertem, es valoszinuleg egy komplett orult volt, hiszen a nalunk toltott ideje nagy reszet annak szentelte, hogy felepitsen egy tengeralattjarot a feszerben mindenfele kacatokbol. De legalabb nemi megertes volt benne: egyszer elmeseltem neki, hogy nehany ewel korabban Gergo haverommal le akartunk asni a pokolig. Gergoek homokozojaban lattunk neki a munkanak, elvegre ott volt a legpuhabb a talaj, es ugy gondoltuk, estere siman elerhetjiik a Fold kozeppontjat, ahol ott tatong a vorosen langolo pokol. Megnezziik, aztan betemetjuk, ez volt a terv, es mar nagyon jol alltunk, majdnem elbuktunk a lyukban, amikor Gergo anyja, Iveta neni kiabalni kezdett, hogy vacsora, es nem tudtuk befejezni a munkat, masnapra pedig valaki betemette a godrot. Nandi figyelmesen vegighallgatott, es azt mondta, a Marianna-arok melyere kellene lejutnunk,
