Irodalmi Szemle, 2021
2021/9 - Szalay Zoltán: Ufók; Vadkan (próza)
SZALAY ZOLTAN UFOK A kommunistak legalabb nem engedtek be az ufokat. Ezt anyam mondta, amikor meghallotta a bicikliszerelo Erno bat kiabalni az utcan, hogy a szomszed faluban elraboltak valakiket az ufok. Kerdoen nezhettem, mert anyam ugy folytatta, amig itt voltak a kommunistak, senkinek nem jutott eszebe ufokrol beszelni. Most meg masrol sines szo. Nem reszletezte, vajon hogyan tartottak toliink tavol a kommunistak az ufokat, voltak-e kiildnleges urfegyvereik, lezerpajzsaik vagy olyan zavaroberendezeseik, amelyek megbolonditottak az idegen urhajok navigaciojat, es miutan azok lezuhantak a vegelathatatlan orosz tundran, a kommunista tudosok kiszedtek a roncsok kozul a vezna kis ufonautakat, es kiszivtak az agyukbol a foldonkivuli tudast. Csak igy tortenhetett. Ennek viszont vege szakadt, mert a kommunistak eltuntek - valojaban soha nem sikeriilt megpillantanom egyikiiket sem. Pedig meg sokaig beszeltek roluk, mintha tovabbra is itt lennenek, de hogy hogyan lehet oket felismerni, az nem dertilt ki. Egy ufot azert konnyebb lehet kiszurni, gondoltam, es amikor Gergo haverom felvetette, hogy menjimk at a szomszed faluba ufolesre, azonnal rabdlintottam. Eloszor a hagyomanyos gabonakorok jelentek meg, amelyekrol allitolag tobb felvetel is kesziilt, am a nyaron a foldekre kipofogd kombajnok felszamoltak a jeleket. Mire Gergo haverom - mal eszbe kaptunk, mar csak a learatott pusztasagon keresgelhettiik a foldonkivuli behatolas nyomait, de csak a vadlinkat nyuzta veresre a tarlo. Nem maradt mas hatra, meg kellett keresniink a tanukat. Az egyik traktorista hint el eloszor, akinek a felesege es a fia is traktorista volt, es mindannyian eleg sokat ittak. A fia funek-fanak meselt rola a kocsmaban, hogy egy kedd este jelentek meg naluk az idegenek. Mindharman a teve elott iiltek, amikor egy kis fiucska felbukkant a sarokban. Olyan volt, mint egy kerti torpe, tarkabarka ruhat viselt, furcsa, szeles mosolyra huzodott a szaja, es halovany, rozsaszin fenykor olelte korul. Ezt Gergo haverom meselte nalunk a feszerben, ahol a megbeszeleseinket tartottuk. Azzal a gdcsbrtos nyelu baltaval szemeztem kozben, amelyet meg Nandi hagyott itt nalunk, miutan megepitette a tengeralattjarojat, majd felszivodott. A tengeralattjarora mar nem emlekeztetett semmi, a legutolso darabkajaig elhordtak az ocskas ciganyok. En biztositottam a szakirodalmat a kiildetes elokeszitesehez. Ket fo forrasbol meritettunk, A vilag legnagyobb rejtelyei es A vilag legnagyobb uforejtelyei cimu konyvekbdl. Habar ez utobbi vizsgalta a szukebb szakteriiletet, en megis az elobbit kedveltem jobban, mert tobb volt benne a szines illusztracio, marpedig nekiink a latvanyra is fel kellett kesziilnunk. En az ufoknal is jobban birtam a virginiai molyember sztorijat, aki egy szarnyas ficko, mintha angyal lenne, csak eppen sokkal alattomosabb, embereket rabol el es remit halalra. Most viszont az ufokra kellett
