Irodalmi Szemle, 2021

2021/9 - Szalay Zoltán: Ufók; Vadkan (próza)

koncentralnunk. Az amerikai 51-es korzetrol szolo reszeket tobbszor is felolvastam Gergonek, aki ketelyeinek adott hangot, hogy a fdlddnkiviiliek miert mindig epp Amerikat akarjak megtamadni. Talan mert Amerikat latjak a legfenyesebben vilagitani a vilagurbol, vontam vallat, mire Gergo csak elegedetleniil hummdgdtt, hogy ugorjunk inkabb a Tunguz-meteor rejtelyere, mert azt meggydzobbnek erzi. Nem volt tul biztato, amit a szakirodalomban talaltunk, mert az ufok minden jel szerint kepesek rahangolodni az agyhullamainkra, olvasni a gondolatainkban, es akar befolyasolni a cselekedeteinket. Igy nehez lesz befogni akar egyet is, mondta Gergo.

Befogni, kerdeztem vissza. Azt hittem, ufolesrol beszeltiink.

Az egesznek semmi ertelme, ha nem tudjuk oket befogni, mondta Gergo.

Az 51-es korzetben elfogtak egyet, es Gergo szerint valoszinuleg Amerika szolgalataba allitottak. Talan igy gyoztek le a kommunistakat is, ennek az ufonak a segitsegevel. Szoval nem lenne hiilyeseg nekiink is beszerezni egyet, akar egy kicsit selejtesebbet is, ha mar itt rajzanak a szomszedban.

Nemcsak nalunk jelentek meg, mindenhol tulkinalat mutatkozott ufokbol. Anyam ratapadt a tevere, amikor a Nulladik tipusu talalkozasok ment, engem viszont ilyenkor valami olcsd iiriiggyel a szobamba kuldott. Persze mindig visszalopakodtam, es az ajtoresben kucorogva neztem, ahogy a kopasz, csontos kezu emberkeket mutogatjak. Anyam minimumra vette a hangerdt, hogy o is alig hallja, mert teljesen kesz volt azoktol a hatborzongato sztoriktol, melyekben a rozsaszinen vilagito nagyszemu fiucskak belemasztak az addig teljesen normalis eletet elo allampolgarok agyaba.

Gergo azt mondta, a szomszed faluban az egyik tanarnonek a ferjet fenyes nappal vittek magukkal. Epp ebedeltek odabent kettesben, a ferfi delelott fiivet nyirt, szabadnap volt, a funyiro odakint allt meg a pazsiton, es egyszeriben beindult a motorja. A ferj kiment, hogy megnezze, mi az, es amikor hosszabb ido utan sem bukkant fel ujra, a felesege utanaindult. Az aprocska, henger alaku urhajo ott allt az udvarukban, nyitva volt az oldala, es egy meztelen, csecsemoforma ufonauta a ferjenek integetett odabentrol. A ferje csak alldogalt az urhajoval szemben, mint aki megkukult, es a felesege hiaba szolongatta, nem nezett vissza ra, hanem lassu leptekkel elindult az urhajo fele. Az ufonauta eltunt az urhajoban, felszabaditva a nyilast a ferfmak, aki belepett, es ahogy egy pillanatra elforditotta a fejet, a nd atszellemult mosolyt latott az arcan. Az urhajo felszallt, es a nd hiaba