Irodalmi Szemle, 2021
2021/9 - Csobánka Zsuzsa Emese: Próféciák (vers)
CSOBANKA ZSUZSA EMESE PROFEC IAK A gombbe hajlitott egboltbol arany csorog ala. Mig lazasan tapogatom a falba vajt ablakkeretet, kikristalyosodik a mult a letfonalon. Az Isten valahol be kell, hogy lepjen, de a festett nyilaszarok csak festett fenyt engednek at. Lepattogzd letemre ugy szarad ra a Nap, mint ebredesre az alom. Magambol merlek ki, Uram, hisz tudod, az arnyekommal merem a sulyomat. Hintan iilok, szemedben ringo feny vagyok, kilegzesem lendit feled. Amikor megtelik a tudom, a foldi rend szerint tanulok felni. A ketto kozdtti resben, az egyre taguld terben vagyok otthonod. Aki magaval meri a koztes letet, elarulja a csillagokat. Nez a sokristalyos eg, mig a tucsokzenet drzom. Zuhogo visszapillanto tiikorben azik szet a nyari eso. Egyiranyunak hiszem, pedig kdrkbros az ut spiralja.
