Irodalmi Szemle, 2021

2021/9 - Csobánka Zsuzsa Emese: Próféciák (vers)

Mondod, nines sziikseged semmire. Harmincnyolc evem kincseit hordom eled, rongyaimbol fercelve ossze mintat neked hiaba.

Ez itt mind folt. Kisebbek-nagyobbak, nezem az oltes helyet, ujjaid nyomat a testen. Ahol tokeletlensegem ellen annyit kuzdottem, az erintesedtol lett heges a bor.

Latod, a fenyjatekot megint felreertettem. Azt hittem, ez a sotetseg kezdete, pedig magadban meritettel meg, sulytalanna teve engem is, legyek hasonlo hozzad.

Ki gondolta, hogy ezt a legnehezebb birni?

Mert en ragaszkodtam a nehezkedeshez, a tehetetlenseghez es a sarhoz.

Hiaba mutattal ram, amit keresek, beliil talalom.

Vegiil ram hagytad.

Kettonk kbzul te elsz idon kiviil, en folyton loholok magam utan, ahelyett, hogy megallnek.

Uldbzovel szembenezni, tukorbe forditott szandek.

Az idotlenseg otthona.