Irodalmi Szemle, 2021

2021/7-8 - Kosztrabszky Réka: Az én-elbeszélés sajátosságai Kaffka Margit és Németh László regényeiben (tanulmány)

Az elbeszeld tehat nemcsak az akkori erzeseit adja vissza, hanem a jelen nezopontjabol interpretalja a ferfi diihos, siirgetd viselkedeset, amire az ilyen kozvetleniil nyilvanvaldan nem adott magyarazatot. De hasonlo tortenik akkor is, amikor Magda unokatestvere, Julia huvos viselkedeset interpretalja,35

am ebben az esetben a szereploi megnyilvanulas ertelmezeset a fdhosno nem a jelen kontextusabol adja meg, hiszen mar az esemenyek megelese soran pontosan tisztaban volt a hatterben allo okkal.

Az Iszonyban arra is akad pelda, hogy az elbeszeld sem a multban, sem pedig a jelen kontextusaban nem tud rajonni egyes szereplok szandekaira, s ebbol adodoan nemcsak a szereplo, hanem az olvaso tudasa is redukalodik, tovabba a fdhosno szamara ertelmezhetetlen szereplo tudas tekinteteben folenybe36

keriil vele szemben. A regenyben talalhato on-narracios tipusok targyalasa soran mar emlitettem Nelli es leendo anyosa kerti setajat, melytol a fdhosno (valamint Karaszne es Sanyi is) azt varja, hogy Takarone vegre felfedi a velemenyet a tervezett hazassaggal kapcsolatban. A fdhosno egy korabbi pletykabol - Takaronet borogatni kellett, amikor tudomast szerzett Sanyi es Nelli kapcsolatarol - kiindulva azt gondolja, hogy az asszony egesz biztosan kifogast tamaszt majd vele szemben, ezert eltokeli, hogy a helyzetet kihasznalva veget vet a kenyszerkapcsolatnak. Azonban Takarone nem ugy viselkedik, ahogy varta:

Az elso mondat nem volt rossz. »Tudok am mindent szilvesztertol kezdve. Bennfentes vagyok a pulykadban. Sanyi beavatott«: igy is lehetett erteni. Ha az arcot is megnezte az ember: azon az egykedvu baratsagossag se nem cafolt, se nem erositett. Leereszkedes lesz, kalimpalt bennem, megbocsatas. »En nem tagadom, hogy jobb partit szantam a fiamnak, de most mar magaba is beletorddtem, kedvesem. Csak szeresse a Sanyit.« Ha ilyet mond, az meg turhetetlenebb. Hogy engem eppen csak elszenvedjenek, amikor ebben csak en lehetek, akinek el kell szenvedni. De Takarone nem szolt semmit, csak a viragait mutogatta. [...] En megtisztelten hallgattam a bizalmassagot. Ez a »hetszilvafas« nekem is szolhatott: nem te vagy

3 5 „Majusban megerkezett Julia a ket kamaszos, pajkos gyerekevel. Nem volt hozzam szeretettel; ereztem, hogy nines kedvere az ottletem, es hogy mar messzirol gyanakodott, felt, istenem, a vagyon miatt!... Hogy en majd ugy megkedveltetem magam az dreggel, hogy egyszer talan meg osztoznia kell!... O, isten ments, gondoltam, csak azt ne higgye, hogy erre palyazom.” (U2.)

3 6 Mieke Bal a fokalizacios eljarasok vizsgalata soran arra mutat ra, hogy a fokalizacio egyetlen szereplohoz valo kotese tudasbeli korlatozassal jar. Mieke Bal, Narratology. Introduction to the Theory of Narrative, Toronto, University of Toronto Press, 2007, 175-214.