Irodalmi Szemle, 2021

2021/7-8 - Lakatos-Fleisz Katalin: Karamellpillangó (próza)

Nem lehet ezt kiallni, el kell innen menni. A feje szediil, a gyomra kavarog. A maskor hivogato siiltkrumpliszag az emeleti ettermi reszrol most elviselhetetlen. Ki, ki, legalabb a toparti padig, elnezni, ahogy a sziirkeskek viz ludborozik a marciusi szelben. Osszebb huzza a kabatjat. Ha visszagondol, sosem szerette a marciust. A telre felhalmozott keszleteik mar elfogytak, tuzrevald sem volt mar. A mezon hagyott szaraz kukoricacsutkabol lehetett tallozni ugyan, igaz, hogy konnyen langra kapott, de csipos fust jart vele. Raadasul az csak gyujtosnak eleg, meleget nem ad, ha csak azzal nyomod a kalyhat - magyarazta az anyja mintegy leckekent. Osszekajtattak mindent a hazban, faskamraban, limlomok kozott, es ami volt, mindent tuzre raktak. Az egett lakkbol, rongyos cipok gumitalpabol atalakult fust csipte szemet, orrat, krakogott, priiszkolt tole. Hiaba mondogatta az anyja: ahol a fust, ott a meleg.- Csak azt a savanyu pofadat ne latnam - vetette oda neki olykor-olykor. Az anyja nem szerette szomorunak latni, pedig o gyakran volt szomoru. Nem is szomoru, inkabb olyan semmilyen kedvu. En inkabb lehetnek olyan buval baszott, mint te - folytatta - megvolna ra az okom. Ha en is ilyen mulya lennek, nem tudom, hova jutottunk volna. Ebben mondjuk igazat adott neki. Az anyja szerezte be a mindennapi ennivaldt. Arra volt a legbiiszkebb, hogy ha kidobtak az ajton, bemaszott az ablakon. Amikor nem akarta atvenni tole a teveszerelo a regi tevet, hogy ez mar alkatresznek se jo, elovette jol bevalt fegyveret: a sirast. Mert mit csinaljon, itt az iskolakezdes, tanszerek, tornafelszereles kell a kislyanynak. Ebbol a sirasbol lett aztan drom, mert a penzbol sikeriilt vegre megvenni azt a learazott, sotet meggyszinu telikabatot. Hogy az o lanya se maradjon le a tobbitol. Az anyja orakig allt sorba a ruhaiizlet elott, amig sorra jutott, itthon gyorsan belebujtatta, a tiikor elott forgatta, gydnydrkddott az uj szerzemenyeben. O sosem szeretett pozolni a tiikor elott. Mikozben magat nezte, hibat keresett benne, hogy hat miert volt ilyen olcso. Azonban ugy latszott, mindennel el van latva, meg kapucnija is volt.

Meg arra is biiszke volt az anyja, hogy azoknak, akik a tartozast jottek megkerni, kemenyen oda tudott mondogatni. Rendszerint vasarnap delutan tortent tevezes kozben. Egy-egy fekete arny elsuhanasa az ablak elott. Az arny kopogtatasara osszerezzent. A fejere huzott parna alol is mindent hallott. A beszedfoszlanyok pontosabban leirtak a helyzetet, mintha tisztan hallotta volna. Hogy hat itt van ez a pulya is rajtam, meg fel kell nevelni, meg nem latja, hogy csak a napszam van? Miota trombozisa volt, meg napszamba se jarhat. Veszekedes, huzavona. Hiaba ment el vegul a jogos penzet kovetelo, a vasarnap mar el volt rontva.

Pedig mar mindent eladtak a hazban, ami mozdithato. Elobb az anyja haziszotteseit, varrottas teritoit. Ezert jo penzt adnak az ocskapiacon - gyozkodte magat az anyja, mikozben kezen fogva vonszolta maga utan, mert nem volt kire hagynia. A piacon unta magat, vegigjarta nehanyszor, asztalra ult, hogy csinaljon valamit. Igyekezett nem figyelni az athato illatra, ami