Irodalmi Szemle, 2021
2021/7-8 - Jaroslav Šrank: Individualizált irodalom. A 20. század végi és a 21. század eleji szlovák líra az új generáció perspektívájából (részlet, DOBRY JUDIT fordítása) / MACSOVSZKY
Kepviseloi ramutattak a kolteszet mint exkluziv muveszeti ag es kommunikacios forma alapvetoen illuzorikus mivoltara, vagyis a szubverzivitas elvere tamaszkodtak. Ezzel eles ellentetbe keriiltek a szlovak kolteszet eddig letezo iranyzataival, tekintet nelkiil azok generacios hatterere, meg akkor is, ha a korabeli irodalmi helyzet tolerans es diffuz mivoltanak koszonhetden ez a helyzet hosszu tavon nem elezodott osszebekithetetlen konkurenciaharcca. Mindezt az a teny is megakadalyozta, miszerint a dekonstruktivista kiserletezok alkotasaibol a kolteszet kifejezokeszsege iranti ketkedesiik es provokativ, konvenciokat athago ironiajuk mellett nem hianyzott az onironia sem, amely lehetove tette, hogy sajat irodalmi szovegeiket jelentektelennek belyegezhessek, ezzel is bizonyitva posztmodern kovetkezetessegiiket. A dekonstruktivista szerzok leginkabb a hazai irodalmi hagyomanyokkal szemben voltak tartozkodoak. Pozitiv kapcsolat legfeljebb a „Maganyos Futok” (Osameli bezci) irodalmi csoport tagjaihoz, Jan Ondrushoz, valamint kevesbe bevallottan Stefan Strazayhoz fuzte oket. Fokent a kiilfoldi irodalmi, kepzomuveszeti, zenei (poszt)avantgard iranyzatok (futurizmus, dadaizmus, minimalizmus, konceptualizmus, kiserleti kolteszet, akciomuveszet, process art, pop-art stb.) voltak rajuk hatassal, illetve a modern irodalom olyan egyenisegei, akiknek a munkassaga valamely oknal fogva a posztmodern kozegben is rezonalt (Guillaume Apollinaire, Fernando Pessoa, T. S. Eliot, Ezra Pound stb.), kapcsolodasi pontokat velhetiink tovabba felfedezni a kiserleti muveszet hazai kepviseloinek (Milan Adamciak, Juhasz R. Jozsef, Michal Murin, Julius Fujak es masok) munkaival is. A tobbi kolteszeti iranyzat alkotoival szemben bensoseges viszonyt apoltak a popularis kulturaval, reagaltak kiilonbozd formaira (cyberpunk, sci-fi, kepregeny, illetve egyeb, a szorakoztatoipar fokent televizios, filmes, zenei produktumai, reklam, szamitogepes jatekok stb.), tovabba az aktualis es divatos (poszt)modern filozdfiakbol, fokent a posztstrukturalizmusbol (R. Barthes, J. Baudrillard, J. Derrida, M. Foucault, J.-F. Lyotard, W. Welsch, L. Wittgenstein es masok munkaibol) is meritettek ihletet. A dekonstruktivista iranyzat nyiltan olyan miiveszi kezdemenyezeseket tartott kiindulopontjanak, melyek nemzetkozi vagy globalis viszonylatban mar regota standardizalodtak, kanonizalodtak, sot, akar mar ki is fulladtak, a kritikusok ezt a tenyt gyakran a korabeli kiserletezesek letjogosultsaganak megkerdojelezesekent ertelmeztek. Az emlitett impulzusoknak az adott, szlovak kulturalis-civilizacios viszonyok kozt torteno aktualizalasa azonban teljes mertekben megegyezett a helyspecifikussag posztmodern koncepciojaval. A szlovak irodalom sajat kontextusa szempontjabol a dekonstruktivista alkotok muveszeti tradiciokhoz valo invenciozus viszonyulasa, valamint egyedi ertekteremto mivolta vitathatatlannak bizonyult. Az elet realitasatol a szovegek virtualis realitasa fele fordulas lehetove tette ezen szerzok szamara, hogy a versszoveg osszes osszetevoit intellektualis jatek, nem konvenciozus magatartason
