Irodalmi Szemle, 2021
2021/7-8 - Jaroslav Šrank: Individualizált irodalom. A 20. század végi és a 21. század eleji szlovák líra az új generáció perspektívájából (részlet, DOBRY JUDIT fordítása) / MACSOVSZKY
alapulo trefa, parodia stb. keretein beliil kiserletezo szemleletiik segitsegevel feliilvizsgaljak, ironikus modon megkerdojelezzek es elemeire bontsak. Ahogy arra Marian Milcak is ramutatott (2010, 28), ezek a torekvesek a „kuldnlegesse tetel” modszerevel hozhatok dsszefuggesbe, ahogy azt Viktor Sklovszkij definialta (1971,16), hiszen a lira megszokott tulajdonsagainak megtagadasa arra kenyszeriti az olvasot, hogy felhagyjon regi szokasaival, es egyuttal arra is felhivja a figyelmet, hogy nem szokvanyos, ujszeru megkozelitest valasszon. Az irodalmi konvenciokkal valo szubverziv kiserletezes fokent az olvaso intellektualis kepessegeit szolitotta meg. A dekonstruktivista szovegek diszkurziv mivolta egyfajta kihivas ele allitotta az olvasot, hogy megszabaduljon recepcids berogzddeseitdl, hogy a befogadas aktusat kritikai modon kozelitse meg es probalkozzon meg annak uj, szokatlanabb, igenyesebb dimenzioival. Mintha a muveszet tarsadalmi hatasaiban nem bizo posztmodern szerzok megelegednenek azzal, hogy az autopoezis koncepciojat pusztan a muveszettel egyiitteles exkluziv szferajara korlatozzak, valamint azzal, hogy a befogadonak - Umberto Ecot idezve - lehetove teszik, hogy „szemantikus olvasobol” „szemiotikus, esztetaolvasova” valjon (Eco 2004,64), sot, akar idealis esetben a derridai dekonstruktiv olvasast is elsajatitsa (Derrida 1993). Mindez az egyeni vagyak hedonista kielegitesen tul a „dezinformacios tarsadalom” tulbonyolitott, kockazatokkal teli vilagaban letezo individuum sajat lehetosegeinek allando tokeletesiteset is lehetove tette, megpedig a posztmodern viszonylatnak megfeleld aktualizalt program kereteben. Ugyanis a nem teljesiilt elvarasokkal valo jatek, amelynek aldozatai a koltoi konvenciok voltak, egy tovabbi jelentos, nem muveszi jellegu iizenetet is hordozott, megpedig azt, hogy a nem szokvanyos, flexibilis gondolkodasnak ara van. A dekonstruktivista szerzok kolteszetrdl vallott elkepzeleseiket olyan formakban juttattak kifejezesre, amelyek szubverziv modon eloskodtek a mar meghonosodott koltoi formavariansok es mufajok sokasagan, mikozben lazabb formakat is alkalmaztak, kompakt koltoi formakat viszont kevesebbszer. Az intezmenyesedett formakhoz fuzodo ironikus-dnironikus viszonyuknak olyan alterminusokkal - „steriF (Peter Macsovszky), „paragrastr6fa” (Macsovszky) „katastrdfa” (Habaj) - adtak hangot, amelyeket kiserletezeseik soran talaltak ki. Kulcsfontossagu szovegalkoto eljarassa valt a kollazs, brikolazs, asszamblazs, az installacid es a ready-made, ezaltal eloterbe keriilt a koltoi megszolalas intertextualis dimenzioja, amely valtozatos modon, idezetek, alluziok, parafrazisok, vagy akar persziflazs, pastiche, travesztia segitsegevel explicit, transzparens es rejtett szdvegkozi uzeneteket fogalmazott meg. Az ilyen jellegu szovegalkotas celja mar nem az volt, hogy a muveszetet a leheto legkozelebb hozza az elethez, hanem hogy ramutasson az irodalom fiktivitasba valo bezartsagara. Az intertextualitas lehetove tette a szerzok szamara, hogy fokent ironikus-parodisztikus kommentarok segitsegevel dolgozzak fel az irodalmi hagyo-
