Irodalmi Szemle, 2021
2021/1 - LENGYEL - Inga Iwasiów: Az utolsó út (próza, Danyi Gábor fordítása) / LENGYEL
A kezfeje, amelyet genetikusan atorokitett, igy az enyem ugy fest, mintha az ove kicsinyitett masa volna. Hangosan sirtam, megerintve apa vallat a bucsuzas esetlen gesztusaval, mert keptelen voltam csokot nyomni a homlokara, megremulve attol, amit erezni fogok, ha kideriil, hogy hideg. Mennyire fogom sajnalni. Mennyire szornyen fogom sajnalni. Remeltem, hogy legalabb egy atmeneti gatat ki fogok epiteni a reszvetnek, amely mar ugyis megerkezett. A veszteseg zurzavaraban nehez eldonteni, hogy az irantuk vagy a sajat magunk irant erzett banat miatt sirunk. Gyakran fazott, ezt is tole drdkoltem. Szeretnem betakarni, rdhuzni a homlokara egy sisapkat, takarot tenni ra, konyakot onteni a teajaba. A nevnapjara leggyakrabban gyapjupulovereket vettem neki, es egy-egy iiveg finom alkoholt. A bucsuzasok termeben a mi koporsonkon kivtil meg egy volt kiallitva - egy idosebb ferfival. Mindig igy csinaljak, hogy biztositsak a folyamatossagot. Ket halott testre, ket halott arcra kell nezni. Ha a komolysag es a tisztelet kontextusaban akarnank merlegelni e helyzetet, kifogasokat emelhetnenk. Vagy talan az effajta nem-egyediseg es nem-rendkfviiliseg valami tovabbi jelentessel bir? A teny, hogy az intimitas latszata ebben az utolso csaladi jelenetben tisztan szervezesi okokbol nem orzdddtt meg, a tisztelet hianyat bizonyitja vagy az emberek kozotti egyenloseget az utolso pillanatok fajdalmaban? Elkepzeles nelkiil leptem oda apahoz, voltakeppen felkesziiletleniil. A temetoi kapolna elott varva nem gondoltam vegig, mire varok. Az erzelmek osszesurusodtek bennem, mint viz alatt a levego. Nem akartam megtapasztalni, hogy hideg. Nem akartam dt enynyire rem ni. Anya gyorsan lepett oda, mintha csak egy talalkozas volna, amelyre szamitott, turelmetleniil igyekezett odaadni apanak a frissen vasalt zsebkendot. Nem vette el tole, mereven fekiidt, jolnevelten vagy kdzombdsen. Ugy beszelt hozza, hogy „cicuskam”. Nem sejtettem, hogy egyszer ezt valakinek el fogom meselni. Most, e szavakat irva, ugy zokogok, hogy fajnak a fiileim. Kideriil, hogy a sirastol fajhat az ember fule. Amikor anya a bucsuzasok termeben azt mondta, „cicuskam”, osszetort a szivem. Masfel ewel ezelott kifele mentiink a bucsuzasok termebol, a nagymamatol. Apat kisertem ki onnan gyorsan, a temetes elott egyebkent is csak nehany perc all rendelkezesre. A hamvasztas elott tizendt, legalabbis igy mondta az az ember a protokollal a kezeben.
