Irodalmi Szemle, 2021
2021/1 - LENGYEL - Inga Iwasiów: Az utolsó út (próza, Danyi Gábor fordítása) / LENGYEL
tudtuk jol, milyen osszeallitast rendeljiink. Nem lehetett elkeriilni a szavakat, es szamuzni az esemenyrol a halalt, amelyet a nagymama nem vett tudomasul, de mindent ugy csinaltunk, ahogy szerette volna, kdlcsdnosen biztositva egymast arrol, hogy teljesitjiik a parancsot: a nagymama elegedett lenne. Milyen igeidd ez, eltekintve a nyelvtantol? Lehetetlen jovdidd. Ezzel szemben a sziilok - a tema meg-meghosszabbodo aktualitasa okan, amelyet a nagymama hosszu eveken at tarto, elet es halal kozdtti egyensulyozasa hivott eletre - minduntalan kifejezesre juttattak a sajat testiik elhamvasztasara vonatkozd dontesiiket. Ironikusan, konnyeden, trefalkozva beszeltek rola: „eltakaritani, elasni, letudni”. Ezt kellett hallgatnom, hogy tudjam, hogy lehet gyorsan megszabadulni a problematol. Anya mindig a sor elejere allt, onkent jelentkezokent. Feltetelezte, hogy ra fog harulni „eltakaritani valo” szerepe, amit majd en es apa vegziink el. Rdgton hozzatette, hogy apanak resen kell lennie, csak semmi uj ndszemely, mert ki fogja kesziteni. A dolgok sorrendjenek banalitasa volt hivatott meggyozni annak banalitasarol, ami mar bizonyara kozel van. Szerintem nem hittek e joslatok beteljesedeseben, egyaltalan nem akartak „az egyre kozeledd veszodseg” problemamentes elintezeset. Jart a szajuk, csak hogy jarjon, mikozben egy, talan ket evtizedet is lattak maguk elott. Liliomos urnat valasztottunk, vallasos jelkepek nelkul. Szepet, tartosat. Az olcsobbak egy nagy darab loncshus konzervdobozara emlekeztettek. A tobbin keresztek vilaglottak. A mienk oldalt allt. A minket kiszolgalo eladononek, aki - bar hasznot hajtottunk neki - tiirelmetlen, sot egyenesen udvariatlan volt, koporsok soran kellett atvagnia, hogy a mienket kibanyassza a sarokbol. Ki kellene boviteniuk a helyiseget, gondoltam. Vagy fiatalitani a szemelyzeten? Az elso szalonban, amelyben voltam, ott, ahol az anyosomnak valasztottam koporsot, egy nd dolgozott, furcsa, a foglalkozasahoz illo arnyakkal az arcan. Lehet, hogy festettek voltak? Alighanem o maga volt az egesz vallalkozas egyik alapitdja. Az, amit most leirok, nem kitalalt tortenet. Egy hettel az anyosom temetese utan talalkoztam vele a Terespol fele tarto vonat halokocsijaban. Sok volt ebben a furcsasag. Maga az ut, amely akkoriban meg csempeszutvonal volt, tolvajokra figyelmeztetd kalauzokkal es kapitulacioval fenyegeto, mozgo, fem almennyezettel a WC-ben, olyan benyomast keltett, mintha egy filmbdl lenne kivagva. A nd a vonaton ugyanugy volt oltozve, mintha munkaba ment
