Irodalmi Szemle, 2021
2021/1 - LENGYEL - Inga Iwasiów: Az utolsó út (próza, Danyi Gábor fordítása) / LENGYEL
akarjuk tudni, valami kozelebbrol meghatarozhatatlan erzelmi kitoresre szamitva. A tajekozatlansag es a benultsag atadja helyet a koriiltekintd tervezesnek. Atvallaltam a valsag kezeleset. Innentol minden alkalommal egyre nehezebb lesz a sziiloi hazba lepni. Minden alkalommal egyediil anyat fogom latni ott, ahol korabban ketten voltak, es az apro valtoztatasokat, amelyeket azert probal majd tenni, hogy kivezessen apa buvkorebdl. Masik fotelt es masik szeket fog alam tolni, maskepp fog leiiltetni, mint ahogy akkor ulnek, ha o itt lenne vagy en lennek o. Nem foglalhatom el a helyet es a hianyaval szemkozti helyet, hozza kell szoknom az elrendezes valtozasaihoz. Ezen kivtil anya azt mondja, en pedig sejtem, hogy apat a csondben lehet megtalalni, mintha a csondbdl kibontakozna valami visszhang, ami o lenne. Kodos, alig-alig sejtes ez, mert hiszen tudom, hogy semmi sem lesz belole. Apa mindig az ajtdban allva vart ram, es mindig legalabb a liftig kisert. Gyakran lejott velem, a parkoloba. Idonkent, hogy valamit mondjon, maskor, hogy megnezze, hogy hajtok el. Az autovezetes teren mutatott magabiztossagom megnyugtatta ot az eletemmel kapcsolatban is. Igy gondolom. Meg a legkozelebbi rokonok is a harmdnia jelenek tekintik a mindennapi ugyekben mutatott talpraesettseget. Nem sok szot vesztegettiink a vilag es az elet sotet oldalara, a parkolo fele menet felszavakbol is ertettiink. Apa vilagi temetest akart. Errol eppenseggel eleg sokat beszeltiink, bar egeszseges volt es nem sejtettem, hogy ilyen hamar elarulom ot. Mondogattuk - a nagymama halalatol fogva -, hogy „most mar eleg, most mar legyen nyugtunk tiz evig”. Eleg ebbol a gyulekezetbol, eleg ebbol a csaladi osszetartasbol a frissen megnyilt sir felett. Talalkozzunk mas alkalombol, ha lehet, asztal mellett, barhol, barmikor. Apa nem szerette az egyhazat, kiildnos tekintettel a papokra. Az utolso eveiben gyakran elotort belole a gyerekkora irant erzett szomorusag, es a gyerekkorabol elotunt a nagymama kepe, amint kezet csokolt egy - ahogy mondta - felfuvalkodott csuhasnak. Ezt gyakran felidezte. Zabigyerek volt, aki a haboru alatt, falun szuletett, es akit az anyja e faluban hagyott, miutan elment, hogy a Visszaszerzett Teriileteken keressen munkat. Az egyhaz az o eleteben az eroszak es a fegyelem intezmenye kellett, hogy legyen. O
