Irodalmi Szemle, 2021
2021/1 - LENGYEL - Inga Iwasiów: Az utolsó út (próza, Danyi Gábor fordítása) / LENGYEL
nyitottak meg ki ujra a boltok, helyettiik italautomatak mukodtek. Bedobtam az osszes aprot, amim volt. Katt, puff. Leesett egy vacak asvanyvizes iiveg. Ugy adagoltam, mintha sivatagban jarnek. Orankent, megallonkent, nagyobb allomasonkent egy korty. Feluton vettem valamit a bufekocsibol, szaz zlotys bankjeggyel fizetve. Jol emlekszem ra, ahogy eldvettem a penztarcambol, ahogy odaadtam az arusnak, a kezfejere a szemdlcsdkkel a kormok kdriil, ahogy behuzta az ajtot, miutan kezembe nyomta a visszajarot, amelyet lazan a taskamba szortam. Az utazas nem szabadit fel, nem szabadit meg. Hat draval kesobb kellett leszallnom, a nehez boronddel legyurni a hasznalattol egyenlotlenre kopott lepcsoket, kimenni az utcara, beszallni a kocsiba, elhelyezni a bordndot a hatso iilesen, athajtani a hldon az Odera fdldtt, vigyazni a pocsolyakra, kiszallni a kocsibol, elmenni a lakotelep szelen allo hazig, felemelni a tekintetemet a tizedik emeletig, felcsongetni a sziilok lakasara, beszallni az uj, elegans, rendszerint vizelettol buzblgo liftbe, megnyomni a gombot, elhagyni a soron kovetkezo, hangzavar es aporodott levego lakta emeleteket, kilepni a liftbbl, meglatni az ajtoban anyat, a vallamra venni, es elkezdeni gorcsosen zokogni. Azzal az erzessel, hogy anya ram vart a sajat zokogasaval, mert korabban biztosan sirt, a sirastol faradt volt az area, de biztosan nem olyan hangosan, ahogy zokogni szoktak, mert lehet-e sirni, amikor a lakast elhagyjak a mentok, lehet-e a temetkezesi vallalatot hiwa, amelynek a szama a korabbi eset ota elol van, lehet-e, miutan beengedtiik oket, majd egyediil maradtunk a lakasban, anelkul, hogy ebedet kelljen fozniink, anelkiil, hogy otletiink lenne az eletunk maradek reszere? Elmult az bra, amikor apa haza szokott erni a munkabol, ugyhogy anya biztosan ki-kilepett a teraszra, hogy varja. E megrazkodtatasban biztosan felhivta a rokonokat es az ismerdsbket, regi noteszekbol kibogaraszva a szamokat. Hacsak az injekcio, amelyet a mentdsok adtak be neki, a fotelhez nem szijazta, mestersegesen nyugodt allapotban. Nem, atverekedte magat ezen a kemiai akadalyon az ablakokhoz, a teraszra, a szobaba, a konyhaba. Tudta, hogy beszelni kell, hogy tovabb kell adni ezt a megdobbento, varatlan hirt, semmilyen mas reakeibra nem hagyva idot a meglepett kialtasokon, a siras kitdresein es a tanacstalan talalgatason kivul: „hogy lehet, hogy lehet, ez lehetetlen”. Meg a felso szomszedhoz is atment, hogy lehalkittassa a zenet. Eloszbr lepni a sziiloi hazba, amelyet apa elhagyott, nem volt nehez. Ez az elso alkalom tudatara ebreszti valamennyi felet a dolgok allasarol, gyorsan magunk mdgdtt
