Irodalmi Szemle, 2021
2021/1 - LENGYEL - Inga Iwasiów: Az utolsó út (próza, Danyi Gábor fordítása) / LENGYEL
INGA IWASIOW AZ UTOLSO UT1 A taxi az utolso pillanatban erkezett, a varos megbenult a felhoszakadas utan. Szamoltam vissza a perceket, minden pillanatban felcsapva a telefonom fedelet. Nem akarodzott a karorara neznem. Minden viz a szurkoloi zona iranyaba folyt, amely az dssznemzeti zako utan elneptelenedett. A taxira varva azt merlegeltem, hogy ne gyalog menjek-e. Ebben a pillanatban a legfontosabb: elerni a vonatot. Minek keslekedtem a szoba elhagyasaval? Negy nappal ezelott az epp zuhanorepiilesben levo OLT legitarsasag gepevel erkeztem Gdanskba. Ezen az elhanyagolt utvonalon apro gepek repiiltek, kavedaraldra emlekeztetd legcsavarokkal. A repules alatt szornyen rosszul lettem, olyan rosszul, mint valamikor Hvar szigeten, amikor a komphoz hajtottunk, es minduntalan szerpentinek tuntek fel a kocsi szelvedoje elott, mindegyik ugy nezett ki, mintha az utolso volna. Ezen az uton es az eletben. A Goleniow-Gdarisk kozotti repiilout rovid volt, a repterrol kifele jovet azt gondoltam: „Ha ez megismetlddik velem a visszauton is, abba egyszeruen belehalok”. Lemondtam rola, hogy vizet vegyek a repteri kavezoban. Meghalok vagy sem; elegem van, nem birom tovabb - konnyelmuen tett nyilatkozatok. Negy nappal kesobb a hotel elott alltam, kepteleniil arra, hogy barmilyen dontest hozzak. Vegul nagy nehezen megerkezett a taxi, elhagyta a sorompot, a taxisofor a varosban tortent pusztitasrol meselt, ceiba juttatott, keteltuve valtoztatva a jarmuvet. Kozvetlenul a felujitastol illatozd palyaudvar bejarata elott szalltam ki. A borond vagy egy tonnat nyomott. Lift, mozgolepcsd sehol. A peronon varakozdk frissen lebarnult, pirosra egett juniusi nyaraldkra emlekeztettek. Legyurtem a peronra vezeto lepcsoket, es mar nem akartam visszamenni az allomasepiiletbe, bar kesest mondtak be. Ott alltam, tudomasul veve sajat akarattalansagomat. A vonaton kikapcsoltam a telefonomat. Meg a hotelszobabol elinteztem minden telefont. Sms-t kiildtem mindenkinek, aki eszembe jutott. Keptelen lettem volna beszelni, ujsagot olvastam. Neztem az ujsagcikkeket. Neztem a tovaveszd allomasokat. Neztem az atellenes polcot. Tovabbra is szornyen fulledt ido volt, a vonat vizzel elarasztott allomasokon haladt keresztul, a vihar nem oldotta a fesziiltseget. Valoszinu, hogy nem egyedul iiltem a kocsiban, felszalltak, leszalltak. Csak egy kis iiveg vizem volt, a gdyniai palyaudvaron nem 1 A szerzo Umarl mi. Notatnik zaloby [Itt hagyott. Gyasznotesz] ci'mu kotetebol (Wydawnictwo Czarne, 2013).
