Irodalmi Szemle, 2021
2021/6 - Darabos Enikő: Pastiche és test - az Emlékiratok könyve hagyományviszonyai (tanulmány)
a parodia es a travesztia hagyomanyos irodalmi pastiche-jainak tipikus kodjait”.51 Ennek az „episztemoldgiai programnak” hangsulyosan emancipatorikus jellege van, amennyiben kulturalis identitasunkat intertextualisnak tetelezve ujrairhatja az evszazadok alatt marginalizalt, atipikus identitasok kulturalis kodjait. E kritikai erot - melyet egy masik irasaban egyenesen „ideoldgiakritikainak” nevez52 - a kovetkezokeppen definialja: „A pastiche mint muveszet nem allitja, hogy o maga kultura lenne, mint a modern muveszet, de »allegorikus toltete« kulturarol szolo muveszette teszi”.53 A ketezres evek ujraertekeleseinek sokat hivatkozott szerzoje a Pastiche: Knowing Imitation cimu konyv szerzoje, Richard Dyer, aki osszmuveszeti szemleletu megkozelitesevel - mint trefalkozva irja - „megprdbalja megmenteni a pastiche-t a posztmoderntdl”.54 Mikent a konyv cime is jelzi, szamara elsosorban az intencionaltsag fontos, hiszen „a pastiche azt akarja, hogy pastiche-kent ertsek azok, akik olvassak, nezik vagy hallgatjak”,55 es nagyon erosen elkotelezett a forrasszovegenek, olykor eppen csak megkiildnbdztethetd tole.56 Ertelmezesere mindenesetre nagyon jellemzo a szandekoltsag hangsulyozasa, s ilyen ertelemben „azt, hogy egy muvet pastiche-nak tartunk-e vagy sem, egy sor kontextualis es paratextualis utalas, szovegmarker es esztetikai itelet kell hogy megelozze”.57 Sanna Nyqvist kiemeli, hogy a posztmodern elmeletekkel szemben Dyer a pastiche fogalmat az erzelmi bevonddassal [emotional engagement] es nem az elidegenedessel hozza osszefuggesbe, amikor mar konyve elejen leszogezi, hogy „megsztintetve a nyugati esztetikak nagy szakadekat, a pastiche az ontudat es az erzelmi kifejezodes egyseget bizonyitja, s mint ilyen lehetoseget ad a tortenetiseg erzesenek reflektalasara”.58 Dyer elemzesei azt jelzik, hogy az irodalom, az epiteszet, a design es a zene agazatai mellett milyen gazdagitoan tud hatni a popularis filmek ertelmezeseben is az ily modon ertett muveszi gyakorlat. Az itt vazolt torteneti attekintes azt a folyamatot koveti, mikent valt a pastiche genre mineur-\xA kritikus muveszi gyakorlatta, es semmikepp sem szeretne fejlodeselvunek lattatni magat. Azt szerettem volna jelezni, hogy a terminussal 5 1 “The influence of critical theory in the visual arts, including architecture and film, has led to the emergence of a pastiche style as epistemological program that transcends the codes of parody and travesty typical of traditional literary pastiches.” Hoesterey, “Postmodern Pastiche”, 500. 5 2 Ingeborg Hoesterey, “From Genre Mineur to Critical Aesthetic: Pastiche”, European Journal of English Studies, 3:1, (1999): 78-86, 86. 5 3 “Pastiche as art does not insist that it is culture, as modernist art did, but its ‘allegorical impulse’ makes it art about culture.” Hoesterey, “Postmodern Pastiche”, 502. 5 4 Dyer, Pastiche, 131. “[IJs trying to rescue pastiche from postmodernism”. 5 5 Dyer, Pastiche, 3. “Pastiche intends that it is understood as pastiche by those who read, see or hear it.” 5 6 Bovebben lasd Dyer, Pastiche, 54. 5 7 “[TJhe case for any given work being considered pastiche has to be made through a combination of contextual and paratextual indications, textual markers and aesthetic judgment.” Dyer, Pastiche, 4. 5 8 “The reason for being interested in [pastiche] is that it demonstrates that self-consciousness and emotional expression can co-exist, healing one of the great rifts in Western aesthetics and allowing us to contemplate the possibility of feeling historically”. Dyer, Pastiche, 4.
