Irodalmi Szemle, 2021

2021/6 - Tőzsér Árpád: Az irodalom láthatatlan szíve (naplójegyzetek 2019-ből)

Aprilis 11. Csomagolok, indulok Budapestre. A Szechenyi Konyvtarban Korpa Tamassal es velem iinnepelik a Kolteszet Napjat. Itt meg, az ablakom alatt, eldzeteskent, galambok es gerlek bugnak Jozsef Attila emlekere: teljesen elfoglaltak az ablakomig nyulo fak koronait. De: tavaly, reggelente, meg facankakas kukorekolasara ebredtem, napkozben sarga- es feketerigok futyoresztek a faimon, ha setaltam, verebek ugraltak a labam koriil - ma mar se facan, se rigok, csak galambok es gerlek. Mi tortent?

Budapest, Nyugati palyaudvar, aprilis 12. Mint aregi szep idokben, amikor meg minden alkalmat kihasznaltam az irasra! Irtam a terdemen, vagy masnak a hatara teve a papiromat, irtam a vecen ulve, vendeglokben ebedre varakozva, vonatban, repiilon, Budapesten, Pragaban, Parizsban es Alma-Ataban. Most a Nyugati palyaudvaron, az indulasra varo vonatban ulve jegyezgetek. A palyaudvar ugy fol van turva (a penztarakat a fold ala koltoztettek), hogy alig ismertem ra, csak tevelyegtem benne. A vonatom 11,40-kor indul, van idom boven, irassal toltom ki. Az elobb vettem egy Magyar Narancsot meg egy Elet es Irodalmat, mint affele sziiletett urbanus. Tisztessegtuddan bealltam a sorba, de mikor egy tokkopasz Pestburger a labamra lepett, s bocsanatkeres helyett leteremtett, hogy mit tolakszom!, amugy betyarosan visszaiivoltottem, hogy menjen az anyja kinjaba, modort, egyiittelest tanulni. Ilyen epiiletesen szorakozgattunk, mig csak oda nem ertiink az ujsagos szine ele. - Tegnap, a Szechenyi Konyvtarban megvolt az Emlekfolyamok cimu nyilvanos beszelgetes: Korpa Tamassal felvideki folyokrol es irodalmukrol - foleg versekrol - csereltiink eszmet, s kozben Szvorak Kati - hogy a kozonseg el ne aludjon - gomori betyarnotakat enekelt. S ismerve az izlesemet, a Vidrockival kezdte. Megismerkedtem Boka Laszloval, a konyvtar igazgatojaval, egy egeszen fiatal, rokonszenves emberrel. - Borus az ido, siivolt a Matra szele, kohecselek, tiisszdgok. Egyediil vagyok a fulkeben, nem zsenirozom magamat, neha orditva tiisszentek, mint a szamar, ahogy otthon szoktam. Mikor harmadszor is elbodiilok, valaki a szomszed fulkebol kedelyesen atkialt: Egeszsegere! En meg meg kedelyesebben vissza: Koszonom! - Igy is lehet egyiittelni.