Irodalmi Szemle, 2021

2021/6 - Tőzsér Árpád: Az irodalom láthatatlan szíve (naplójegyzetek 2019-ből)

Aprilis 21. Tegnap megint temetesen voltunk: Reicher Gellert halt meg, a Szottes nepi egyiittes nagy bajuszu mindenese, Pozsonypiispoki kozismert figuraja. Autobalesetben hunyt el, hetvenevesen. (A varoska valamikor nemet volt, meg ma is rengeteg itt a nemet nev - Reicher, Fogelszingel, Wurmster, Neulinger, Koller stb. -, de a viseldik kivetel nelkiil magyarok.) Elkepeszto tomeg vett a temetesen reszt, mintha az egesz Csallokoz ott lett volna. (Valdban lattam a siron koszorut meg Orsujfalurol is, ami pedig Komarom mellett van, azaz majdnem szaz kilometer ide.) S ami leginkabb megragadott: a temetes egesz ideje alatt nepi zenekar jatszott, nepdalokat es Danko-notakat. En is ilyen szep, vidam-szomoru temetest kivanok magamnak. (Emlekszem, otthon, a sziildfalumban, Geza testverbatyam temetesen is ciganyzenekar jatszott. De o csak huszonhat eves volt, hogy meghalt.)

Aprilis 29. Alain Lance, francia fro, koltd, muforditd 2009-ben, Az irodalom lathatatlan szive cimmel terjedelmes, sot kicsit terjengos, de rengeteg erdekes adatot es gondolatot felsorolo tanulmanyt tett kozze a Lettre-ben a francia kolteszetrdl. (En, sajnos, csak most bukkantam ra, a folyoirat magyar valtozataban, az interneten.) A szerzo ugyan azt panaszolja, hogy „ A francia kiadoi iparban marginalis pozicioba szorult a kolteszet”, de arrol is beszamol, hogy „evente megjelenik 500 verskotet” es reneszanszuk van a versantologiaknak, kolteszeti folyoiratoknak, versfesztivaloknak. S ezekutan mi, Pozsonyban, Budapesten, Kolozsvarott es Ujvideken csak annyit mondhatunk, hogy bar volna a kolteszet nalunk is ilyen „marginalis pozicioban”. De a magyar vers „marginalitdsa”, sajna, ennel sokkal lehangolobb: nem tudom, mikor volt verskotet a magyar irodalomban olyan szenzacio, meghatarozo esemeny, mint mondjuk egy Esterhazy- vagy Nadas-proza? S adodik a kerdes: miert lett az utobbi evtizedekben a magyar vers nemcsak a tarsadalomban, hanem magaban az irodalomban is mostohagyerek? Csak talalgathatunk: valami hianyzik belole; valamibol viszont esetleg tul sok van benne. Nem en mondom eloszor, hogy a kolteszet az egyetlen lehetosegiink letiink (az egzisztencialistak ertelmezeseben vett egzisztenciank) megerintesere, erzekelesere. De ez az axioma forditva is ervenyes: a kolteszet alapismerve meg mindig letiink, egzisztenciank megerintese. Ehelyett jelenkori koltdink gyakran a ma divatos ideologiakbol, elmeletekbol indulnak ki, azokbol meritik ihletiiket (transzhumanizmus, testiseg, feminizmus, LMBTQ, antirasszizmus, stb.), s igy nem esztetikai erteket, hanem valamifele uj sematizmust teremtenek. S a sematizmus-