Irodalmi Szemle, 2021
2021/1 - LENGYEL - Marcin Wicha: Nevetni a megfelelő pillanatokban (próza, Danyi Gábor fordítása) / LENGYEL
tenne, hogy „legyen oly kegyes”: Elvarom, hogy valaki a csaladombol legyen oly kegyes es szfveskedjen”.)- Elvarom, hogy valaki a csaladombol felvilagositsa ezt a noszemelyt! (Felvilagositsa! Noszemelyt!)- Felvilagositsa ezt a noszemelyt, hogy... (Magaba feledkezett. Hijan lett a szavaknak. Nem emlekszik, hogy mondjak „inni”, „tea”, „kave”, „melegebb”. Nem emlekszik az apolono nevere, de meg kepes arra, hogy terrorizaljon minket a hangfekvesevel.)- Elvarom... - ismetli. (Hangsulyozva.)- Hogy valaki a csaladombol... (Valaki. Mindegy kicsoda.)- A csaladombol... (Emlekeztetes a kotelessegekre.)- Szfveskedjen... (Szfveskedjen - kegyeskedjen - legyen oly kegyes - megtegye nekem ezt a szivesseget.)- Ezt a noszemelyt... (Ezt a sotet, oktondi noszemelyt. Az apolot, akit ide hoztunk. Az apolot, aki mindenre alkalmatlan. Akit talan haragunkban valasztottunk.)- Hogy... (Hogy mi?) (Nem emlekszik. Nem emlekszik.)- Mar nem fontos - mondja anya. - Mindegy. Es elhallgat. E naptol fogva tobbet nem beszel veliink. Nem kockaztat. Hallgatasaval nyeri vissza az ellendrzest a szavak felett. Mintha visszaternel a gyerekkorodba - suttogom -, mintha megint lenne dajkad. Emlekeztet ra? Emlekeztet Wladzia asszonyra? - kerdezem. - Legalabb egy kicsit? A valasz csak egyfele lehet.- Egyaltalan nem. Innentol fogva a lakast az apolono hangja tolti ki. Lengyel-orosz-ukran kevereknyelven beszel anyamhoz.
