Irodalmi Szemle, 2021
2021/1 - LENGYEL - Marcin Wicha: Nevetni a megfelelő pillanatokban (próza, Danyi Gábor fordítása) / LENGYEL
- Valoszinuleg az osok buneiert - feleli anya nemi gondolkodas utan. Majd kikacsint oldalra: - Joi megmondtam neki. Valoban, jol megmondtad. Bravo. Megint sikerult. A ficko felhuzta a szemoldoket. A tekintete elszakadt a papirtol. Rad nezett - voltakeppen hogy nezett rad? - amulattal, meglepodve, elismeressel? Talan meg meg is jegyzett maganak. Nem vagy tobbe az osztalyra lopva becsempeszett csomag. Ezt akartad hat. Kidumaltad magadnak.- Hol van Piotrek? - kerdi anya.- De hiszen mar nem el.- Ilyen helyzetben itt kellene lennie - mondja. Tovabbra sem fogadj a el a konnyu kifogasokat. Tovabbra sem ismeri el a felsobb erd mukodeset. Ha akart volna, eljott volna. A halal meg nem indok.- Ugy oltdztel fel, mint egy idiota.- Rendesen. - Beszelnivalom van veled. Es ez nem puszta bajcsevej lesz. Most majd megmondom, mit tartok rolad.- Tudom, mit tartasz rolam.- Itt voltal reggel, es meg csak be sem kukkantottal. A folyosokon jarkaltal, es azt enekelted, hogy „Tobrukban jart nagypapa”.- Tuladagoltad a morfiumot, emlekszel?- Mindannyian jarkaltatok es Tobrukrol enekeltetek. Ez a noszemely is benne volt.- Csak ugy tunhetett neked.- Egy anyat nem csapsz be, egy zsido anyat meg foleg - mondja, es hangosabban hozzateszi: „Hadd halljak csak, es akkor mi van?”- Nem voltam itt. Hallgass ide, ugy neveltel engem, hogy reggelente a korhazban jarjak-keljek es azt enekeljem, hogy „Vesd eszedbe, unoka, Tobrukban jart nagypapa”?- Szemmel lathatoan, sajnos. Este pedig:- Egesz nap rad varok, erre megjossz es mar mesz is.- Maradhatok.
