Irodalmi Szemle, 2021
2021/5 - TSÚSZÓ - Lakatos-Ramirez Szandokán: Tsúszó és Sándor fia vagyok én (közreadja: Hizsnyai András) (elbeszélés) / TSÚSZÓ
LAKATOS-RAMIREZ SZANDOKAN TSUSZO ES SANDOR FIA VAGYOK EN Apam egy kisfeju nd volt, amikor sziilettem, egy langaleta asztalos, Bolognaban. Persze ez csak atmeneti allapot volt, mint nala minden, mint teton a ho, mint a sivatagi folyok - mint testunk agyagjaba lehelt elet. Egyik nap meg intarziaba farigcsalt, bagot ragva, kagylohazat, masnap gyalulas kozben elkalandozott a figyelme, es kikopte a dohanyt: odebb allt. Ott hagyta az urat, Bartoldmeot, a csocseit es csipkeit szogre akasztotta. Atalakult kopcds ormeny festove, es mint elragott levelrol frissre pottyano hernyo, boldog beleegyezesben vonta meg vallat - igy is jo -, azzal elindult a Sevan-tohoz tajkepet festeni. Ahogy igy bandukolt Dilijan felol, at a kajszibarackfak tuzdelte lankakon, es a tavolban a fata morgana habjaibol lassacskan elokanyargott a Gegham levetett, eziist pajzsa, arra gondolt, talan ezt a sok arnyalatot es gorbet nem is lehet hitelesen vaszonra vetni anelkiil, hogy az ember be ne terjen elotte egy pohar oghira Poghoshoz. Igazitott hat a labvitorlan egy olyan 45 fokot, es immar Gosh fele hdmpdlygott tovabb, arra gondolva, meg lehet-e meg Poghosnak az a gyonyoru erezetu, meretes kdrtefa-tdnkje, amit attol az erdesz baratjatol faszolt ot liter haziert, abbol szeretne egy lapot kanyarintani uj palettanak, mert ez a regi - isten biza - mar olyan szeppe erte magat, hogy inkabb akasztana ki mutermebe, es bitorolna el valos szerzojetol - onmagatdl - a babert, mint hogy kontar munkajaval tovabb rontsa a kaoszt. A sevani tajkephez mar ezen az uj, remelhetoleg gdcsdrtos palettan remelte keverni a szint, remelhetoleg kicsit eliigyetlenedett mozdulatokkal es remelhetoleg mar csak a holnap delelotti fenyekben. Ha Poghos is ugy bebaszott multkor, mint o, valoszinuleg nem fog emlekezni arra, amit a szobrairol mondott, es akkor mar eleg lesz csak sumakolni, ha az oghit kihozza azon a jokora regi vagodeszkan, amit csak erre a celra tartott meg. Ezt a deszkat baszta hozza, ez horzsolta le bal fiile mogott a fejboret es vagodott neki a haz elott levo malomkonek. Ez a malomko is egy erdekes sztori volt, most csak annyit, hogy aztan egy granatalmafa nott ki a kozepeben, es - mivel a cserjet mar sajnaltak letorni, megemelni meg nyilvan nem lehetett, ott maradt Poghosnal. Mondjuk nem kizart, hogy lehet pia nelkul is festeni, gondolta, s egy pillanatra meg is torpant, hogy visszaigazitsa a vitorlakat a Sevan fele, de hiaba, ha mar nem arra fujta a szel. Kicsit elszegyellte magat, elsavanyodott a kedve, elhuzta a szajat onmagat biraloan, nezte a laba toveben a sarga viragokat, keseru gondolatai osszehuztak eszleleset, csak a vele poroszkalo retcikkelyt es a benne bukdacsolo bogarait latta. Szeme sarka szivarvanyosan csillogott, tiideje megtelt a fuszeres, meleg levegovel, hallotta sajat szuszogasat, es pilla-
