Irodalmi Szemle, 2021

2021/5 - TSÚSZÓ - Körndl Sarolta: (A csók ára) (közreadja Lill Amália beleegyezésével: N. Tóth Anikó) (elbeszélés) / TSÚSZÓ

1906. oktober 15. Danninger doktor halkan szolongat, mire raszanom magam, hogy a lesutott szemem felnyissam. Aggodalmat latok az aranykeretes szemuvege mogott. Morzsolgatom a szok­­nyam zavaromban. Amit mond, megakasztja a lelegzetem. Hiszen nem ezert jottem. Mostohaanyam beszelt ra, hogy tartsak vele, szerinte ebben a korban mar nem art fel­­keresni egy ilyen doktort. Szedulok, attol felek, lefordulok a szekrol. Hogy nem vettem eddig eszre? Miert nem jottem hamarabb? Ki volt az a gazember? Az indulat csaknem szetfesziti, de nem emeli fel a hangjat, nehogy kihallatsszon. Attol tartok, mostohaanyam gyanut fog, nem maradhatok soka. Sajnalom, nem tehetek semmit, loki elem kimelet­­leniil. Dehogynem, rebegem, ne aruljon el, kerem. Osszeszedem magam, felallok, ki­­torlom a konnycseppet a jobb szemem sarkabol. Amikor eldzekenyen ajtot nyit, mind­­kettonk area mosolyba rendezodik. Biztositja mostohaanyamat, hogy a vilagon minden a legnagyobb rendben. Hosszas halalkodas es udvariaskodas kovetkezik, nekem ugyan mar mehetnekem van, de Danninger doktor bokol, es mostohaanyam kedvere valonak tartja, ha apamnal fiatalabb ferfiak finoman szova teszik bajait. Az utcara erve azonban latom, csalodott. Annak a hirnek oriilne, ami engem eppen ketsegbeesesbe hajszol. Vi­­gasztalni igyekszem, pedig nem panaszkodik. Borhegyi cukraszdaja ele erve egymasra neziink. Par pillanat mulva harom flan keriil a tanyeromra. A tejszin ize megnyugtat. 1906. oktober 20. A Klopacska elott veletleniil talalkozom Drottner Arzennal. Nines jobb dolga, ezert mel­­lem szegodik. Anyam sirjahoz igyekszem a Frauenbergre, hogy elmondjam, mit hordok a szivem alatt. A borostyan rafutott a sirkore, csak a sziiletesi evszam latszik, a masikat beboritjak a sotetzold levelek. Unokafiverem a setabotjaval megemeli a borostyanszarat. Racsodalkozik, hogy mar ennyi eve. Latja, hogy zaklatott vagyok. Tapintatosan felre­­megy. Azt hiszi, imadkozom, holott elkeseredett vallomast suttogok. Egyszer csak a Pa­­radicsom-hegy felol fenyar onti el a temetot: anyam uzen, hogy jol van igy. Nem vigasz­­tal, inkabb batorft. Konnyu leszek, mint gyonas utan. Halasan megerintem a sirkovet. Arzen a kapuban bizalmasan felajanlja, hogy tovabbra is tovabbitja a leveleim, ha kiva­­nom. Elfogadom a szolgalatait. Mindossze ket levelet irok. Az egyiket a doktori vizsgalat utan harom hettel. A masikat majd a jovo esztenddben, marcius elejere tervezem.

Next

/
Thumbnails
Contents