Irodalmi Szemle, 2021
2021/5 - TSÚSZÓ - Körndl Sarolta: (A csók ára) (közreadja Lill Amália beleegyezésével: N. Tóth Anikó) (elbeszélés) / TSÚSZÓ
jam, a festett lanyok tanclepeset mimelve tovabbmegyek, az egyik asztalnal Cziczka Mari evodik Zorkoczy Gusztawal, osszevillan a tekintetiink, de mar suhanok az erdeszlak arnyekos oldalan az apro kovekkel felszort gyaloguton, amirol nemsokara leterek, a jazminbokrok mellett szaporazom a lepteim, az osveny a kedvenc tolgyhbz visz, vegighuzom tenyerem a kergen, moge keriilok, majd nekidontom a hatam, kinyitom a taskam, szettekerem a papirost, de joforman vegig se futhatom a neveket, maris elottem all Ruzsicska Pal. Az a szabaly, hogy nem beszeliink, hiszen nem udvarlas a tet. Latom a szemukon, ha meg sose probaltak. Azt is, ha mar tul sokat gyakoroltak. Tudom, mennyit abrandoztak, mielott felirtak a neviiket. Tudom, hogy csillapithatatlan vaggyal valnak el, de egynel tobb alkalom senkinek sem jar. (Hiszen akad eleg firma!) Ruzsicska sziirke szemgolyoja az en borostyanszin szememmel egy szintben. Az elszantsag viaskodik a felenkseggel, egy darabig mulatok magamban, aztan rateszem az ajkam a keskeny szajara. Amikor megelegelem, hatralepek, nyitom a taskam, zavartan kotoraszik a mellenyzsebeben, az ermeket remego kezzel ejti be, s alighanem a laba is remeg, mert nehezen indul. Pedig Simko Mioszlav mar csaknem tiirelmet vesztve acsorog a sdhajtozd jazminbokroknal. Az a szabaly, hogy en inditok. Ha ugy tartja kedvem, akar hosszan varakoztatom, mikozben elkepzelem az erintes hofokat, a bor illatat, a fogak koccanasat, a nyelv ficankolasat. Mio huncutan mosolyog, mintha kifurkeszhetne szandekaimat. Az also ajka szelesebb a felsdnel. Varatlanul eri, hogy beszippantom, hiszen ezt egyik beavatott cimboraja sem emlftette a felkeszites soran. Varatlanul er, hogy erds borsmenta- es zsalyaillat kuszik fel az orrlyukaimba, tiisszentenem kell, de olyan hirtelen, hogy mar nem tudom elrantani a fejem, Mio azt hiszi, ez az a bizonyos megkulbnboztetd jegy, amirol annyit beszelnek, de nem talaljak a megfelelo szavakat hozza, hiaba hajtanak fel tetemes mennyisegu szilvdriumot vagy tiizes vorbsbort Finklinel vagy Bogya Janos borcsarnokaban. Nevetesem kuncogassa szeliditem, hasonlit az elobbi felig elnyomott tusszentesre. Mio elegedett szusszanassal valaszol. Nyitom a taskam, koccannak az ermek, ugy megy el, hogy tekintetet le nem veszi az ajkaimrol, s majdnem feldonti az erkezo Pancaldy Adorjant. Az a szabaly, hogy addig tart, amig en akarom. Rendszerint amig meg nem unom. Pancaldyval rovid lesz, ezt mar akkor tudom, amikor megpillantom a nevet a lajstromban, egyszeruen nem tetszik a szaja, latvanyra se, s amint rogvest kideriil, erintesre, izre se. Megse tunik csalddottnak, halasan iiriti tenyerenek tartalmat a taskamba, s felfokozott kedelyallapotaban ellenkezo iranyban indul el, igy nem talalkozhat a soron kovetkezdvel.
