Irodalmi Szemle, 2021

2021/4 - ÁRTÉR - Fried István: Kassa irodalma - Az irodalmi Kassa Márai Sándor írásaiban (tanulmány)

a »kassai polgar«, illetoleg o is kassai polgar. Amit rola egy 1968-as naplobejegyzes elarul, mint resz az egeszet, erteti meg, miert nemesedhet meg az idoben:

„Apam sziiletesnapja. 96 ev elott ezen a napon sziiletett. Foltetlen becsiiletes, uriember volt, aszo nemes, emberi ertelmeben... kezfogasa, adott szava tobbet ert es biztosabb volt, mint minden pecsetes iras.”4

A legenda vagy csak szobeszed hollandiai gyemantalkuszokat emleget, tozsdet, melyet az uzletfelek kblcsdnbs bizalma tart mozgasban, es amely „kulturanak”, az erintkezesenek, az emberi viszonylatokenak, ime, Kassan megfeleloje lelheto. „A kassai polgarok” jogaikat vedtek, a Varost, a maga uralma ala hajtani akard oligarchaval szemben, szemelyes es kollektiv fuggetlenseguk vedelmere voltak kenytelen, a cehek bekes, munkas mesterei fegyvert fogni. Ujra feltunik a jelkep: a Varos (es a Dom) vedoszentjenek szobrat farago Janos mester kezeben a veso fegyverre alakul, melyet a muvesz Omode nador szivebe dof. A muveszet eszkoze sziikseg eseten elhagyja jelkepiseget, hogy a muveszet szabadsagaert folyo ktizdelemnek, elet-halal harcnak reszese legyen.5

4 Ud, Naplo 1967-1969, sorozatszerk. Meszaros Tibor, Helikon, Budapest, 2014, 262.

5 Fried Istvan, A kassai polgdrok = Uo, „...egyszer mindenkinek el kell menni Canudosba”: Tanulmdnyok az ismeretlen Marai Sandorrol, Enciklopedia Kiado, Budapest, 1998, 81-118.

6 Kulinarik and Kultur: Speisen als kulturelle Codes in Zentraleuropa, hg. Moritz Csaky, Georg-Christian Lack. Bohlau Verlag, Wien, Koln, Weimar, 2014. Foleg az alabbi tanulmanyokbol nyilik ablak a problemakorre: Moritz Csaky, Speisen und Essen aus kulturwissenschaftlicher Perspektive, 9-36., Jennifer A. Jordan, Investigating the Edible. Points of Inquiry in the Study of Food Culture and Identity. 37-50., Rudolf Jaworski, Kulinarik als Indikator von Mischkulturen. Gregor von Rezzori und die Kilche von Bukowina, 161-171.

Az apai sziiletesnaprol emlekezo sorokat mintegy husz lapra koveti egy igencsak foldonjaro bejegyzes a feleseg, Lola (a naploban sokszor L.) receptkonyverdl. A tobbnyire kuldnallo lapokra a regmult kassai ido szereploi, az edesanya, Marai edesanyja, a jo baratno, Vilma - aki, mint Marai foljegyezte, Auschwitzban vegezte rovid eletet -, a „szegeny” Rozsi neni es masok etelajanlatai keriiltek, arulkodo jelek eletmddrol, „etkezesi kulturarol” - s mindennek tarsasagi-tarsadalmi korforgasardl. Anyagi kulturarol beszel a nepraj z, szokasrendrol, de anyagi helyzetrol is, mely kifejezodik az elkeszitendo etel tartalmaban. A szokasrend egyben a sokfelol erkezo elkeszitesi ajanlatok „transkulturalitasahoz” szolgaltatnak adalekokat, mikozben korszakok, tajak, tarsadalmi retegek, kisebb-nagyobb kozdssegek hetkoznapjaiba-iinnepnapjaiba engednek betekintest.6

Tovabba: a receptkonyvet birtoklo tarsasagi kor terkepezheto fol, egy inkabb tagabb, mint szukebb csoport, amelynek nem csupan kozeli es tavolabbi tagjai cserelik ki konyhai, bevasarlasi, vendegfogadasi tapasztalataikat. A tarsas etkezes, a vendegfogadas kulturaja nem bizonyosan a reprezentaciot szolgalja, hanem a (polgari) dsszejoveteleknek, egy evszazadok folyaman kialakult, lassan-fokozatosan valtozo ritusnak, szertartasnak,