Irodalmi Szemle, 2021

2021/4 - ÁRTÉR - Jaroslav Hašek: Bárány zsincsicában / királyhegyi emlék; Szerencsétlenség a Tátrában; Hogyan lett Jura Ogárko magyarrá; Csernova ( elbeszélések, Száz Pál fordításai ) / HAŠEK

ket ora, es aztan egy ora alatt sem erek vissza. Ezek a hegyi legenyek eleget loholtak, megis atertek - tette hozza gondterhelten. - De manapsag nem latni mar betyarokat. Voltak valaha regen itt is, ott is, Telgartbol is volt nehany - s a jo Grabuska kozben elpirult. Attol a perctol kezdtem gyanitani, hogy ifjukoraban o is betyarkodott itt-ott.- Elobb felmegyiink a hegyhatra, majd leereszkedunk kisse keletnek a juhasztanyahoz - mondta a plebanos. - A mult heten nalam jart a bacsa, es mondtam neki, hogy meglatogatjuk, meg hogy fozzon a tiszteletiinkre baranyt zsincsicaban. Ezt az etelt mintha csak utazoknak teremtettek volna. Az ember egyszerre uzi el vele ehseget es szomjusagat. Egyebkent remelem, izleni fog. A bacsa azt mondta, kitesz magaert. A tanyan szokatlan tisztasag van, ez pedig a tanar urunk erdeme. O ugyanis vegigjarta a hegyi tanyakat, mindenfelet elmagyarazott, igy mostanra azok egykori koltoi piszkossagaba nemi kultura is behatolt. Magam is gondoskodom az itteni neprol. Husz eve, amikor ide keriiltem, az itteni nep meg eleg elhanyagolt volt, verekedds, meg ilyesmik. Most mar minden a legnagyobb rendben van.

Meg egyszer feldobodott a tarsasag a magasba, majd megalltak az apro lovak. A csucs alatt voltunk. Grabuska elorement a tanyara, mi leszalltunk, valojaban diihosen tortiink utat a sotetzold torpefenyok agai kozott. Minel magasabbra hagtunk, annal szebb volt az erdokkel boritott taj latkepe. Alattunk hallgatasba meruit a sotet es komor rengeteg. A Sztracena volgye a sziklaival a tavolban olyannak tunt, mint valami sotet folyoso, amelynek lebontottak a mennyezetet.

Ketdrai hegymaszas es az ujabb es ujabb latkepek csodalata utan felertiink a Kiraly-hegy csucsara. Elottunk pedig kiemelkedtek a havas Tatra szetmarcangolt, festoi csucsai az alacsonyabb hegyek folott. Tiszta, fenyes eg, pompas, tiszta levego, es az a melyseges csond...

Leereszkedtiink a juhasztanyahoz. Gyorsan odaertiink, mert szerencsenkre gyakran talaltunk hosszu szaraz fure, es jol lebucskaztunk. Ilyen remek, csuszos fiivet meg sosem lattam. Csak az orromat nyuztam le kisse.

Dicsoseg! Vegre a juhasztanyan vagyunk. Szep es tiszta tanya, reveteg, osz haju bacsa es ket ruganyos juhasz magas owel, es ket rossz kutya, valdsagos farkasok. Szet akartak tepni a tarsasagunkat, egyikiink masikunk oltozekenek egyes darabjait sikeriilt is nekik. A jo bacsa mosolyogva suttogta, lam, mily hamar osszebaratkoztak veliink. Mindenfelerol beszelgettiink, mig csak meg nem fott a barany a zsincsicaban.