Irodalmi Szemle, 2021
2021/4 - ÁRTÉR - Jaroslav Hašek: Bárány zsincsicában / királyhegyi emlék; Szerencsétlenség a Tátrában; Hogyan lett Jura Ogárko magyarrá; Csernova ( elbeszélések, Száz Pál fordításai ) / HAŠEK
Nagyon csodalkoztam az izen. A legjobban elkeszitett ozhus sem lehetett olyan izletes, mint a szlovak juhasztanyak e specialitasa. A plebanos ur egyszer csak felrevonta a bacsat, es kerdezett tole valamit. Nem tudom, mirol lehetett szo, csak annyit vettem eszre, hogy amikor visszatert, nagyon sapadt volt a plebanos ur.- Tul gyorsan sotetedik - mondta - utkozben er minket az este. Dontottiink. Grabuska bekesen aludt a szekeren. Eltartott egy darabig, mire felebresztettiik. Elindultunk. A plebanos ur egyre sapadtabb es sapadtabb lett, s ez felkeltette a figyelmimket. - Engedelmevel kerem, csak nem beteg az ur? - kerdeztem tole. A plebanos ur felsohajtott, meg jobban elsapadt, majd remego hangon igy suttogott: - Uraim, a barany a zsincsicaban, amelyet elenk tettek, az volt, amelyik elhullott nalam a mult heten. Uraim, ez szornyu, de igaz. Azt ettiik meg. Az az ember kiasta a szerencsetlent. Ugyan ket baranyt foztek meg, azt a kiasottat maguknak, a frissen leoltet pedig szamunkra, de valahogy osszecsereltek...! A rengeteg itt all mar evszazadok ota, de sosem latott meg ot ilyen sapadt emberbol allo tarsasagot, mint a mienk volt... A barany a zsincsicaban, amely izletesebb, akar az oz, az egyetlen banatos emlekem Janosik betyar szekhelyerol. O, szerencsetlen osz bacsa, egy patriarka arcaval!
