Irodalmi Szemle, 2021
2021/4 - ÁRTÉR - Jaroslav Hašek: Bárány zsincsicában / királyhegyi emlék; Szerencsétlenség a Tátrában; Hogyan lett Jura Ogárko magyarrá; Csernova ( elbeszélések, Száz Pál fordításai ) / HAŠEK
JAROSLAV HASEK BARANY ZSINCSICABAN KIRALYHEGYI EMLEK Oten voltunk. A vezetonk R. volt, a gorogkatolikus pap Telgartbol, sziiletett orosz, igen beszedes ember. A szlovak hos, a legendas betyar, Janosik szekhelyere tett kirandulasra a halalom napjaig emlekezni fogok... A Kiraly-hegy meg reggeli kodbe burkolodzott, es a rengeteg erdosegekbol a feher para apro felhokkent tekergett, amely a tavolbol suru, feher baranycsordanak latszott. Utunk kezdete igazan oromteli volt. Olyan szekeren utaztunk ugyanis, amilyet Telgarton szerezni tudtunk, vagyis amely hetkoznap szabad volt a kis faluban. A szeker nehany kijard deszkaja allandoan a magasba dobalt minket, ugyhogy egy ora kocsizas utan a plebanos ur azt javasolta, hogy a poggyaszunkat kossiik a szekerhez - utolso szavait husz centi magasban ejtette ki, ahogy azt utitarsunk, Zioriski, a lembergi foldmerd kiszamitotta. Emlltettem, hogy a kezdet oromteli volt, megpedig azert, mert abbamaradt a fogfajasom, amely egesz ejjel kinzott. Az effele szekeren valoban elvezet az utazas, ha valakinek tyukszeme van, bizonyos, hogy elhal vegiil. Az utat pedig egyenesen mintha a szekeriink szamara teremtettek volna. Hol hatalmas kobalvanyok, hoi mocsarszel, hoi sziklak vagy lap valtakozott gyakorta a kidolt fak torzseivel, amelyeket allitolag, igy mondta Grabuska paraszt, a kocsisunk, majd a tavaszi arvizek ugyis lesodornak a volgybe. A videk gyonyoru volt. A tavolban a Gyomber, a csucs es az alanti ovezet lassan emelkedett ki a kodbol, mogottiink a lenti viskok vilagos nadtetoi sargallottak, es a Telgart romantikus volgye langolt a hajnalpirban. Kelt a nap, s a Garam, amely itt kis patak csupan, eziist csikkent futott nyugatnak a zold reteken at. Nehol, ahol a volgyet a napfeny elol vonulo kodfatyol befedte, eltiinedezett. A vizpara lassan szertefoszlott. Elobb csak a volgyben, majd a kbriilbttiink levo erdokbol is elvonult, vegiil elotiinedeztek a hegyi retek, a szemkozti csucsok sziklai, s kisvartatva megjelent a fenseges Kiraly-hegy is torpefenyd-erdeivel, magashegyi novenyzetevel, es gombolyded, kopasz csucsaval, amely a tavolbol egy gomba szep kalapjahoz hasonlitott. Ott elt Janosik, a jo hegyi legeny - mondta Grabuska, a kocsisunk, s elenk mutatott ostoraval. - Horoggal atszurva logattak fel - tette hozza rovid hallgatas utan - csakis igazat mondott, de azt mindenkinek a szemebe. Bizony, a nepert verekedett - folytatta fajdalmasan, s egy korty szilvapalinkat ivott. - Messze vagyunk meg, ej, bizony isten, meg legalabb
