Irodalmi Szemle, 2021

2021/3 - ERDÉLYI METAMODERN - Vida Gergely: A valóság bűvöletében. Megjegyzések egy metamodern antológiához (kritika) / ERDÉLYI METAMODERN

szet a versben, vagyis hogy a lazadas gesztusa mellett nem jon-e szamitasba a leleplez(o)des, a mimikri konnotacios kore is (valoszinuleg igen), mindenesetre a verses metalepszis beszeloje valamifele lazado gesztuskent kezeli magat az irast is: „ Az etimologiat meg kedvelem, I a ragrimeket bennhagyom, / es meg szolok is, hogy en I ezt tudom, kimeletlen onvizsgalattal I es ironiaval vedekezem.” Azt nem tudom, hogy a t. A. T. u. tagjai leszbikusak-e vagy csak marketingfogas a leszbikus-filing (ahogy az a sajtoban is szerepelt), de ha ez utobbi, akkor jobban ertenem Gondos masik, Dolly c. verset. Ugyanis itt valamifele imposztor erkezeserol van szo, s ha hihetiink az elozo vers etimologia-utalasanak, akkor egykent jelent ez „csalot” es „gezenguzt”, s a vers szcenirozasabol valamifele alakmas-figurara kell gondolnunk (vo.: Esti Kornel), az egyen kiteljesitett alakzatara, amely vegso soron a versgeneratort is aktivalja.

Kulcsar Arpad is allandoan kitekint a szovegekbol, Az elso s-ben peldaul egy hasonlat sikerenek kerdeset beszeli meg az olvasoval: laza stilusban utal a szoveg arra, hogy a szemiozis sikere olvaso es alkoto/szerzo interakciojanak kerdese. A hivas pedig elegansan, ugyanakkor nem csorbitva az abrazolt szituacio sulyossagat egy tragikus hir ketfele kodolasarol beszel - „na jo anyam nem igy mondta hanem hogy / flam apad meg fog halni” -, mikozben a ket identitas kozt megkepzodd visszavonhatatlan idegenseg valik a vers tetjeve. Varga Laszlo Edgar naploszeru fogalmazasmdddal ir autofikcidt. Saigon cimu, utalasokkal teli szoveget metalepszissel zarja: „.. .a versnek a veget mar az elejen leirtam I nem fog ide passzolni de ideirom azert is I rim is van benne pedig” - vagyis az onmagat iro szoveg posztmodern fogasanak vagyunk tanui. Ahogy a szerzo egy masik verseben is, amikor „az oszinte vers helyett” irt verset olvashatjuk. Termeszetesen itt az oszinteseg bejelentese - es elhalasztasa - lenne a metamodern jegy, ahogy azt a szerkesztoi eloszo is felvezeti, az egesz konyvre vonatkoztatva: „ Az en nem individualis entitaskent nez kdriil, hanem rendre univerzalitasra torekszik - mikozben tisztaban van azzal, hogy minden torekvese a lehetetlent kiserli meg, de azt is tudja, hogy sziiksegszeru valamerre elmozdulni, ha valtozast akar. Elismeri, hogy nines vegervenyes igazsag, de megis muszaj tapogatozni valamifele (akar reszjigazsag fele...” Bizonyos ertelemben erre a reszigazsagra kerdez ra Sarkany Timea enek c. verse is (a motivikus rokonsag es a cimazonossag ellenere nem hozza jatekba Hizsnyai Zoltan vonatkozo verset), amely egyenesen az alanyi megszolalas korlatait vizsgalja: a szerzo szerint a felfokozott alanyisag, vagyis az alany narrativumok-