Irodalmi Szemle, 2021

2021/2 - MÉSZÖLY 100 - „A kontextusváltás képessége". Nagy Csilla beszélgetése Szolláth Dávid irodalomtörténésszel a Mészöly-monográfia kapcsán

tett Közép-Európa-víziója érintkezett Mészöly hasonló írói-esszéírói elképzelésével. Úgy vélem, ők erősen bíztak benne, hogy itt egy önálló kultúrrégió tradíciója feltámasztható, és ez - szellemi értelemben - igen termékeny utópia volt. Nemcsak náluk, hanem Kunderától Komádig, Hanák Péterig sokaknál, talán Esterházynál is. Én azt hiszem, Mészöly és Szigeti közös gondolkozásának ez lehetett az egyik legfontosabb specifikuma, erről persze meg kellene kérdezni Szigetit is. Ami a Párbeszédkísérlet értékelését illeti, ebben teljesen egyetértek veled. Számomra felfoghatatlan, hogy Mészölyt, ezt az önéletrajzi kitárulkozástól berzenkedő szerzőt hogyan tudta Szigeti ilyen jól beszéltetni, így megnyitni. (Erről egyébként kiváló interjú jelent meg nemrég a Műűíban, ahol Márton László kérdezi Szigetit a beszélgetőkönyvről9

.)

Hrabalnak se lehetett könnyű a bizalmát elnyerni, de ha neki az orra elé teszik a mikrofont, akkor már mondja is. Mészölynél a beszéd nem volt, hogy úgy mondjam, magától értetődő. A fecsegés, az adomázás, a nosztalgiázás és a többi könnyed beszédműfaj idegen volt tőle. Egyszóval a Párbeszédkísérlet unikális könyv, hála érte Szigetinek. A fiatalabb generáció általad felsorolt jeles képviselői közé hadd szúrjak be még egy nevet, akinek írói munkásságában a Mészöly-hatás regisztrálható. Gazdag József első kötetének (Kilátás az ezüstfenyőkre, Kalligram, 2004) Kísérlet egy Vencl-paradigma felállítására című kiváló elbeszélése szerintem Az atléta halála újraértelmezése fikcióban. Szigeti szerepére rövidebben, Grendelre hosszabban kitérek a könyvben. Azért hosszabban, mert az utóbbival - minden elismerésem mellett - vitám is van. Egyrészt én mást gondolok Mészöly García Márquez-képéről, mint ő. Amit Grendel „tények mágiájának” nevezett Mészölynél, az szerintem nem valami misztifikált realizmus, hanem más is, több is annál. Másrészt ő a kései Mészölyt a „szövegirodalom” ellenparadigmájaként próbálja meg felmutatni, de szerintem ez nem jó stratégia. Mert Mészöly nem tért vissza a hagyományos epikai műfajokhoz a pannon prózában. Pontosabban csak látszólag, és ez döntő különbség, ez volna az álintegráció lényege, erről beszéltem az imént. Viszont a Grendel-próza alakulástörténete felől is nagyon is érthető az ő Mészöly-képe. De ebben nem mélyedtem el igazán, itt és most nekem mégiscsak Mészöly prózája volt a fő szempontom.

9 „Egérutat

keresett magának”: Márton László beszélget Szigeti Lászlóval Mészöly Miklósról (A Hely szelleme, Kisoroszi, 2020. július 4.), nyomtatásban: Műút, 2020075.