Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Dobsony Erzsébet: „Nem emlékszem, de igyekszem erősen elképzelni." Mészöly Miklós Öregek, Halottak című novellájában elmesélt valóság képei (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
anakronisztikusán, hiszen a fragmentalitás, a mozaiktechnika, a szövegkollázsok éppen az epika megújítását tűzik ki célul.”14 A hagyományokhoz való visszatérést Mészöly is szüntelenül változó dolognak tekintette, mivel az emberek hozzá való viszonyulásukban minden egyes pillanatban újraformálják azt.15 Negyedikként említi a bővítést, vagyis az elbeszélő személyességének minimalizálása kiegészül megfigyelőképességének maximalizálásával. Például a fotó- és képleírások is kitágítják a szövegkörnyezetet, így bizonyos szövegrészek átértelmeződhetnek. Ezen médiumok más technikával operálnak az ábrázolásban, de azzal, hogy egy kötetben működtetik őket együtt, az olvasó is arra kényszerül, hogy mindkét médiumot figyelembe véve értelmezze a művet. így nemcsak olvasóról, hanem „nézőről” is beszélhetünk, „kép-olvasóról”.16 Számtalanszor megjelenik a nézőpont kitágítása, mely egyúttal magával vonja a tér kiszélesítését is. Ezáltal a helyszín rögzítetlen téridő-mezővé válik, ahol a szereplők hely- és időbelisége relatív.17 Ámde Mészöly több esetben is belehelyez minket olyan jelenetekbe, ahol a narrátor által korlátolt a szemszög, s csak a távolban sejlik fel egy tágasabb tér. Például, amikor az elbeszélő édesanyjával indul egy rövid sétára: „A három sós tavat deszkapalánk veszi körül, a kabinok java része bedőlt; csupán a lombok között látszik ide a havasok masszív körvonala.”18 A perspektíva permanensen szűkül és tágul: ezzel párhuzamosan tájékozódhatunk a szereplőkről. Egy-egy rés, repedés, hasadék vagy hasíték által szándékosan korlátozódik a tudásunk. Az (el)hallgatást tekintve pedig a diszkrét csend beálltának következtében az Öregek, halottak című novellában is szignifikánsak a kimondatlan gondolatok és érzések, melyek feszültséget generálnak.19 A történetben a narrátor hazalátogat a régen látott családjához: a jelenből tér vissza a múltba, amelyet a rokonai szimbolizálnak. A térbeli és időbeli eltávolodások és közelítések bűntudatot keltenek a narrátorban: „Pedig szívesen maradnék; hiszen igazában most zuhantam bele újra a családba, nem először, de már régen ennyire. S ki tudja, legközelebb így alakulnak-e a dolgok, ahogy ma vagy tegnapelőtt. Öt év múlva biztos más lesz, amit most nem értek; s amit most nem értek, azt már ők is kevésbé vagy másképp fogják érteni. Akárhogyan is, de kölcsönösen elveszítünk valamit, bármit csinálunk, ha maradok, ha megyek.”20 Különböző közös családi emlékek kerülnek szóba, amelyekről kollektiven mesélnek történeteket. Az 1 4 N. Tóth Anikó, Egy életmű vízjelei, Kalligram, 2007/10. 76. 1 5 „De én azt hiszem, hogy a hagyomány egy szüntelenül változó dolog, lélegző televény, és akarjuk, nem akarjuk élővé formálódik a kezünkben. Egészen egyszerűen azért, mert mi itt vagyunk, a hagyomány meg ott van, és én kinyúlok érte, és húzom magamhoz, és már ezzel a gesztussal megváltoztattam őt. Nincs masszív változat, én úgy gondolom.” 19. századiság a mai magyar irodalomban (Mészöly Miklóssal és Márton Lászlóval beszélget Szilasi László). Új Forrás, 1995/5. Elérhető: http://epa.oszk.hu/00000/00016/00005/950507.htm [cit. 2020. december 10.] 1 6 Ugyanerről az olvasói technikáról beszél Mészöly is a Film kapcsán. Lásd Mészöly Miklós, Munka közben. Regényforgatás = Uő, A tágasság iskolája. Bp., Szépirodalmi, 1977,192-193. 1 7 „A két széket úgy állítom árnyékba, hogy az utcára, a patakpartra is kilássunk, de valahogy nem tetszik neki a látószög; továbbhúzza a magáét, hogy a disznóólát és konyhaajtót is szemmel tarthassa.” Mészöly Miklós, Öregek, halottak, 285. 18 Uo., 293. 1 9 „Valamilyen célzás lehet, ez, aminek részletes története van, de most egyikük se tartja fontosnak tovább mesélni.” Uo., 290., „Anyám összeszorított szájjal ül, a karját keresztbe fonja. Kerüli a pillantásomat.” Uo., 291., s még egy példa egy szokatlanabb szemszög prezentálására „Ahogy a földön térdelek, csak a püffedt lábukat látom, az egyformán lecsúszott fáslikötéssel. Ez majdnem megakadályoz, hogy rájuk szóljak.” Uo., 291. 2 0 Mészöly Miklós, Öregek, halottak, 319.
