Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Dobsony Erzsébet: „Nem emlékszem, de igyekszem erősen elképzelni." Mészöly Miklós Öregek, Halottak című novellájában elmesélt valóság képei (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
érzelmileg-hangulatilag felfokozott állapotban egy fénykép okoz törést, mivel kellemetlen és közölhetetlen emlékeket gerjeszt a szereplőkben, s ez kihatással van a viselkedésükre is: „A szuszék fölött besárgult kép: ők ketten állnak az egyik sós tó szélén, fekete bakancsban, fodros fehér ruhában, a hajuk vékony copf, a végén masni. Kicsit guvadt szemmel, merev mosollyal várják, hogy a fotográfus kattintson. A karjukat előretolják, így fogják egymás kezét. A másik kezükben egy-egy pünkösdi rózsa, szár nélkül: mintha közvetlenül a markukból nőne ki a szirmos pamacs. Odamutatok a képre, hogy próbáljam emlékeztetni őket; de valahogy mégsem sikerül jól. Elszótlanodnak. Anyám idegesen a gyűrűt kezdi keresni, amit Szebenben kellene eladnom.”21 A narratív elbeszélésmód mellett Móser Zoltán fotográfiái képi kísérőelemként jelennek meg a kötetben. Ezek a komponensek másfajta, specifikusabb jeleket használnak a kommunikációhoz, mivel a vizuális megjelenítés következtében közvetlenül ábrázolttá tudják tenni a látványt. Faragó Kornélia szavaival: „A vizuális perspektíva kiterjesztése a dominánsan verbális szövegben, a képeffektus bekapcsolása az olvasási szokásrendbe a tekintetirányítás megváltozását eredményezi.”22 Ebből kiindulva a nézői-olvasói olyan pozíció, amely kitágítja a teret, s intermediálisan közelíti egymáshoz a szöveget és a képet. Ez valójában annyit tesz, hogy a szavak jelentése mellé hozzávesszük a képi világot is, s együttesen próbáljuk megérteni az üzenetet. Az elcsépelt mondat, hogy a képek mindenhol körülvesznek bennünket, még mindig megfellebbezhetetlen, s egy olyan monumentális válogatáskötetben is megállja a helyét, mint a Volt egyszer egy Közép-Európa. A szerkesztéshez nemcsak a szövegek sorrendisége adja meg a rendszerezési elvet, hanem a képek kötetbe való elhelyezésének is lehet figyelmet szentelni. A fényképek a prózában alkalmazott rés motívumával is analógok. A képek szintén az egészből vágnak ki egy darabot, leszűkítik a látómezőt és felhívják a figyelmet az ábrázolandóra: „A tág panorámából kerettel kivágott világdarab (például kép, rézkarc, fotográfia) célja általában a kicsiben, részletben, közeliben feltárni az egészet, a teljességet, a kimerevítettben tetten érni a szüntelen mozgást alkotó moccanásokat.”23 A különböző médiumok keveredése a kultúrában az egzakt jelentésadás szempontjából nélkülözhetetlen, éppen ezért kép és szöveg teljes mértékben elválaszthatatlan egymástól. Flusser A fotográfia filozófiája című esszéjében a képek lehetséges olvasatait szövegek által határozza meg: „Szövegeket megfejteni következésképpen annyit jelent, mint az általuk jelölt 2 1 Uo., 290. 2 2 Faragó Kornélia, Térirányok, távolságok - Uő, Térdinamizmus a regényben. Fórum, Újvidék, 2001, 33. 2 3 N. Tóth Anikó, Szövegvándor: Közelítések Mészöly Miklós prózájához, Pozsony, Kalligram, 2006, 97.
