Irodalmi Szemle, 2021

2021/2 - MÉSZÖLY 100 - N. Tóth Anikó: S-Térkép, repedésekkel (próza) / MÉSZÖLY 100

aki túl sokáig forgatja a falatokat a szájában, és finnyásan eltolja a legtöbb ételt), imádják Annát, akinek a hangja az álmukat is befonja, Vödrödy és Glammer elvisz néhány könyvet a tanszobából, délután kettőkor különös fény önti el a szalont, a Tanádról alkonyatkor izgató illatokat hord a szél, az éjszakák csak Charlotta szuszogása miatt elviselhetőek. Az aláírás A betűjének keresztvonalán a vágy apró madara billeg.

Egy délután ismeretlen zajra figyelek fel, nem tudom megállapítani, honnan jön, de végigfut a hátamon a hideg, valahányszor meghallom. Egyszerre hallom lentről, a kapualjból, az udvarról, a tetőről, a szalonból, az utcáról, a kamrából. Hol tompán, hol fülszaggatóan. Az is eszembe jut, hogy talán nem is kintről hallom, hanem a fejemben szól a kíméletlen zaj. Benézek a konyhába, kérdezem Zuzkát. Zaklatottságom szemlátomást nem hat rá, elmerülten dagaszt. A padlásajtót csapkodja a huzat, mondja egykedvűen, amivel jelzi, semmi rendkívüli nincs ebben. Pedig dehogynem. Hiszen eddig sose hallottam. Valaki nyitva felejtette. No de kicsoda? Glammer vagy Vödrödy is lehetett. Tudtommal csak a tanszobában jártak, az emeletre se mentek fel. Anna is járhatott fenn. Anna? Ugyan minek? Kíváncsiságból. Vajon mi lehet odafenn. Hiszen én sem ismerem a házunk minden zugát. Amikor nem egészen egy éve beköltöztünk, ritkán hagytam el az emeleti szobákat. Charlotte egyre növekedett a hasamban, nehezemre esett a mozgás, és nehezemre esett elfogadni, hogy egy idegen városban, kiszámíthatatlan utcákon éljek, kiismerhetetlen szokásokhoz igazodjak. Samu elégedetten nyugtázta, hogy nem szeleskedem el a terhességem, mint Kicsisamu és Szaniszló idején, nem aggodalmaskodom a rokonságom mocsárrá váló viszonyain, mint amikor Krisztinát hordtam a szívem alatt, és nem vagyok folyton beteg, mint Tamással való várandósságom alatt. Közben csak azt nem vette észre, hogy holdkórosan bolyongok félelmeim komor útvesztőjében, s azért alszom olyan sokat, mert azt remélem, felébredve kiderül, mindez a változás csak egy rossz álom volt. Hiszen míg Samunak kinyílt a világ, régi magamra súlyos tölgyfaajtó csukódott. Charlottával világra hoztam egy másik Annát is.

A zaj ismétlődik, összerezzenek, felkerekedek. Szívesen venném, ha Zuzka velem jönne. Ha nem lenne könyökig kovászos, talán meg is tenné. Megvárhatnám, hogy befejezze. De egyre inkább zavar és bosszant a csattogás. Végigmegyek a függőfolyosón. A végén jobbra kanyarodva felkapaszkodom a lépcsőn, amire még sose szántam rá ma-