Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Tanos Márton: Határsértés és térfoglalás. Hatalomreprezentációk Mészöly Miklós Az ablakmosó és Páskándi Géza A vigéc című drámáiban (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
darabban hangsúlyos szerep jut ennek az eszköznek: a hatalmi diskurzus képviselője alkalmazza arra, hogy mások fölötti dominanciáját egyértelművé tegye és fönntartsa. Ezzel az eszközzel az ablakmosó és a vigéc is él: a szexualitást ekként elszakítják az intimitásról, függés- és alávetettségi viszonyt teremtenek vele, és gyakorlatilag politikai funkciót adnak neki. A két címadó szereplő azzal, hogy a drámákban szereplő nőket magukévá teszik, nemcsak fölöttük, hanem a férfiak fölött is uralmat gyakorolnak, hiszen a nők szexuális kizsákmányolása a férfiak szemszögéből nézve egy kasztrációs aktus. Érdekes ellentétet alkot ugyanakkor e tekintetben a két darab, mert Mészöly műve esetében gyakorlatilag egy erőszaktevés történik: az ablakmosó kihasználja azt a helyzetet, hogy sikerült éket vernie a házaspár közé, így téve védtelenné Annit. Ez mégis jóval visszafogottabb módon, leginkább metaforákon keresztül kerül ábrázolásra (például egy Gergely-járáskor énekelt dalnak a szövegbe idézésével), Páskándi drámája esetében viszont a nőalakok gyakorlatilag önként mondanak le a testük fölötti rendelkezésről, és ez leplezetlen, vaskos, explicit jelenetekben valósul meg a szerzői utasítás szerint. Az ablakmosó és a vigéc tehát a határsértéskor előbb a nyelvet és a társalgási diskurzust rúgja föl, erőszakolja meg, majd tulajdonképpen ez nyitja meg az utat a hatalomérvényesítés más módszerei számára, hogy azokat a fizikai térbe is át lehessen helyezni. MODELLSZERÜSÉG ÉS SZEREPLŐI ARCHETÍPUSOK A két címadó szereplő archetipikus karakterisztikumáról már szó esett, de e tulajdonság a két dráma többi szereplője esetén is fennáll, ami szoros összefüggésbe hozható az allegorikus eljárásaikkal, amelyek modellként teszik olvashatóvá őket. Páskándi ezt egyértelműen ki is nyilvánítja kommentárjában: arra kíváncsi, „Miként módosítja, csoportosítja át a »kívülálló« jelenléte a belső helyzetet, »frontokat«, szövetségeket. A pohár tejbe csöppent ecet esete. Az élő szervezet reagálásai. Az eleven organizmus válaszai a külső fenyegetésre, amely már beavatkozott.”22 Ebből a leírásból egyértelműen kitűnik, hogy Kádas családnak nem csupán az otthona ideáltipikus, ahogy korábban szóba
