Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Tanos Márton: Határsértés és térfoglalás. Hatalomreprezentációk Mészöly Miklós Az ablakmosó és Páskándi Géza A vigéc című drámáiban (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
válhasson, de jelenléte mégse legyen direkt. Mindkét drámát olvashatjuk ugyanis átpolitizált disztópiaként, amelyek végső soron az egyén és a hatalom, illetve az egyén és a külvilág viszonyát boncolgatják, bár kétségtelen, hogy ezt eltérő mélységben és eltérő konklúziókkal teszik - ez utóbbi ugyanakkor inkább a drámák eltérő műfajiságának köszönhető, erre a kérdésre alább szeretnék kitérni részletesebben. Mindkét dráma szokatlan műfaji önmeghatározással bír, szétfeszíti a konvencionálisnak tekintett műfaji kategóriák kereteit, és kevert műfajuknak köszönhetően heterogén esztétikai minőségek is jellemzik őket. E szempontból mindkét szerző maga pozícionálja a szövegét a műfajiság terében. Mészöly burleszk-tragédiaként definiálja saját drámáját, Páskándi pedig egy egész mondattal írja körbe: „Zord és prófétikus bohózat, fantasztikus, de nem tudományos [. ..]”.3 Bár a két dráma között föltételezhetően nincs közvetlen filológiai kapcsolat (erre semmilyen jel nem utal), a közöttük fölállítható párhuzamok azonban fakadhatnak a korszellemből, az Aczél György neve által fémjelzett, az ő kulturális egyeduralmával leírható irodalmi-művészeti miliőből. Még a műfaji összevethetőség is lehetségesnek tűnik a korszellem mint közös befolyásoló tényező okán, ezt megerősítheti Páskándi a saját drámájához fűzött kommentárjának egyik állítása. „Próbáltam benne [A vigécben] ötvözni az ötvenes-hatvanas években írott groteszkjeim, abszurdoid színjátékaim szellemét a bohózat (burleszk) és kabaré legjobb magyar és némiképp intellektuális hagyományaival. E játékom a lélektani realizmust meg a fantasztikus (de nem tudományos) irodalom eszköztárát próbálja egyeztetni.”4 Mészöly szövege, mint említésre került, 1957-ben, a forradalom elfojtása utáni legsötétebb terror időszakában született, Páskándi pedig az 50-es években írott szövegeinek a megszólalásmódjához igyekszik tehát termékenyen visszanyúlni. A vigéc kapcsán ugyanakkor elengedhetetlen megemlíteni a szatírát is mint műfaji segédfogalmat. Páskándi műve ugyanis Mészölyénél éppen akkora mértékben explicitebb, amennyivel később született; bár mint szóba került, keletkezéséhez képest csak jóval később mutatták be, jóval konkrétabban megformált és élesebben exponált társadalmi üzenetet is hordoz, mint Mészöly drámája, amely ehelyett (az egzisztencializmus közismert Mészölyre gyakorolt hatásaként) elsősorban a szubjektum szemszögéből indul ki, nem a társadaloméból. 3 Páskándi, I. m. 4 Uo. Az ’50-es évek irodalmi hatásait tekintve egyáltalán nem tűnik véletlennek továbbá, hogy mind Mészöly műfaji megjelölésében, mind Páskándi kommentárjában előkerül a burleszk fogalma, ami abecketti abszurd drámával való egyértelmű rokoníthatóságukat mutatja. Mindkét dráma egyaránt tartalmaz ekként tragikus és komikus elemeket, de nem tekinthetők konvencionális tragikomédiáknak sem (Mészöly műve azért nem, mert humor csak áttétele-
