Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Tanos Márton: Határsértés és térfoglalás. Hatalomreprezentációk Mészöly Miklós Az ablakmosó és Páskándi Géza A vigéc című drámáiban (tanulmány) / MÉSZÖLY 100
sen fejeződik ki benne, Páskándié pedig azért nem, mert a végkimenetele egyértelműen a komikum irányába mozdítja a dramaturgiát). Azonban mindkét dráma kétségtelenül a tragédia és a komédia közötti spektrum egy-egy pontján helyezkedik el. A HATALOM MŰKÖDÉSE A keletkezési körülmények, a műfaji keretek és a tematika tisztázása után exponálhatóak a vizsgálat szempontjai. A párhuzamos elemzés kiindulópontjaként Michel Foucault Fegyelem és büntetés című könyvének egyik gondolatát kívánom fölhasználni. Foucault szerint az egyén és a hatalom fogalmai nem függetleníthetők egymástól - ahogyan az ellenállás fogalma nélkül sem értelmezhető a hatalomé -, de elsősorban a hatalom írja az egyén, a valóság és az igazság fogalmait, nem pedig fordítva.5 Foucault meglátása szerint ez a hatalom alapvető episztemológiája. Ha ugyanis a hatalom írja a diskurzust, akkor az válik a közös valósággá; az hozza létre az egyént, de egyúttal a környezetet is, amelyben mozog. A hatalom az a vonatkoztatási rendszer, amelyben a fogalmak értelmeződnek, helyi értéket kapnak. 5 „The individual is no doubt the fictitious atom of an ,ideological’ representation of society; bút he is alsó a reality fabricated by this spéciik technology of power that I have called ,discipline’. We must cease once and fór all to describe the effects of power in negative terms: it ,excludes’, it ,represses’, it ,censors’, it ,abstracts’, it ,masks’, it ,conceals’. In fact, power produces; it produces reality; it produces domains of objects and rituals of truth. The individual and the knowledge that may begained of him belong to this production.” Michel Foucault, Discipline and Punish. The Birth ofthe Prison, ford. Alán Sheridan, New York, Vintage Books, 1995,194. Foucault könyvének másik központi fogalma a fegyelmezés, amely nem más, mint a hatalom legfontosabb eszköze arra, hogy megképezze és fönntartsa önmaga diskurzusát. Mivel nincs olyan kitétel Foucault szövegében, amely szerint a szerző a diktatórikus hatalmat a fönti módon fölvázolttól eltérően értelmezné, ezért adekvátnak tekinthető a két vizsgált dráma hatalomkoncepciója kapcsán is. Foucault föntebb interpretált gondolatai a drámák kapcsán néhány főbb elemzési szempont kibontásában fognak segíteni, amelyek a következők lesznek: az egyén és a hatalom viszonyának, a személyközi viszonyoknak, illetve az egyén és a külvilág viszonyának vizsgálata; ezek a viszonyok azonban egyetlen kérdés, a szuverenitás kérdése körül forognak. Kissé konkretizálva, elsőként azt igyekszem tetten érni, hogy a hatalom hogyan szerez befolyást a zárt, intim és védettnek tekintett terek fölött, majd következő lépésként hogyan terjeszti ki a befolyását a tér használóira, pontosabban fogalmazva, a testükre és tudatukra.
