Irodalmi Szemle, 2021

2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Mátyás Győző: Egy régi film fogságában (próza)

bán. Mert úgy hiszed, mindenki azt találgatja, vajon melyikőtökkel lehet baj. Tűrni, hogy körbenyálazzon a sajnálkozás, amiért nektek tortúra, ami másoknak olyan természetes. Csilla egyszer kirohant az épületből zokogva, éppen amikor szólították őket. Aztán megtörtént a csoda. Most már csak el kell tudni viselni a boldogságot.

A sors végül nem úgy akarta. Csilla úgy érezte, hosszú, sötét alagútban próbál tapogatózva előrejutni, dideregve botorkál a fénytelen űrben. Szinte nem is szóltak egymáshoz, de még közös csendjeik is alig voltak. András nem volt képes felfogni, hogyan történhet ilyesmi éppen velük. Nem is éltek, csak gépiesen működtek. Aztán valahogy mégis ez segített. A rutin. A mindennapi tevés-vevés monotóniája. Hogy be kell szerezni a hozzávalókat a hétvégi ebédhez, szerelőt kell hívni, ha elromlik valami, hogy rendet kell tartani a lakásban. Nem azért, mintha valami különös jelentőséget tulajdonítottak volna ezeknek a kicsiségeknek, csak egyszerűen újra tudatosult bennük, hogy akár akarják, akár nem, van holnap. És hogy azért is meg kell próbálni valami örömöt kicsiholni az életből. így is hónapokig tartott, míg Csilla egyszer végre önfeledten felnevetett, és utána nem szégyellte magát.

Az első filmrészletet a felesége születésnapján kapta. Amit tizenkét éve először nem ünnepeltek együtt. De hát nem volt mit ünnepelni. Azt sem tudta, képes lesz-e egyben tartani magát a történtek után. Mintha az agya, a szíve és a teste külön életet élnének, és csak a fájdalom lenne bennük közös. Látta ő is az egész filmet, emlékezett rá jól, hogy vannak benne visszataszító részek is. Nem volt prűd, de a swingerklubos jelenettől hányingere támadt. Nem is attól, amit látott, hanem attól, amit beleképzelt. Hogy Csilla... Azt hitte, elájul.

Vadul, szenvedélyesen estek egymásnak Éva albérletében. Nem is igen értette magában ezt az elementáris vágyat, hiszen a feleségét is kívánta, jó volt vele, nagyon jó, és mégis. Ha Éva telefonja megszólalt, az ügyféllel folytatott megbeszélés közepén képes volt mindent eldobni, otthagyni és rohanni. Mint egy Coen-filmben. Néha valóban olyan nevetségesnek érezte magát, mintha direkt a Coen-fivérek valamelyik forgatókönyvéből lépett volna ki. „Tényleg úgy teszek, mint a leghülyébb farokvezérelt hím. De ha egyszer az lettem.” Minden alkalmat megragadott, hogy Évával lehessen, ami röviden annyitje-