Irodalmi Szemle, 2021
2021/2 - MÉSZÖLY 100 - Mátyás Győző: Egy régi film fogságában (próza)
lentett, hogy otthon folyvást hazudott. A vidéki anyaggyűjtés wellness-hétvégét takart, a jogászkonferencia párizsi kiruccanást (hangulatos szálló a XVIII. kerületben), állandó társszerepben Évával. Ha létezik olyasmi az agyban, hogy veszélyérzetközpont, hát azt mintha kábítólövedék találta volna telibe. Pedig józan állapotban tudta volna, mit kockáztat. Döbbenten észlelte, hogy a felesége akkoriban megint elővette a holland filmet. Pedig egy ideje mintha elfeledkezett volna róla. Volt idő persze, amikor Várnai Andrást nem lehetett volna elkábítani. Még akkor sem, amikor már pár év óta voltak házasok. Éppen kezdett kiegyensúlyozottá, kényelmessé válni az életük. Akadt azonban az idő tájt valami, ami aggasztotta Andrást, sőt, néha riasztónak látta a jelenséget. Sokat jártak moziba. Ha András elfoglaltsága nem engedte a közös mozizást, Csilla egyedül is elbújt a vetítőtermek homályába, és izgalommal nézte az art-kínálat darabjait. DVD-ket kölcsönzött, ritkaságokat üldözött, ha muszáj volt, ha máshogy nem talált megoldást, ő is a letöltéshez folyamodott, de becsukott szemmel. „Könyvet sem lop az ember.” Egyszer aztán egy holland underground rendező nyolcvanas évekbeli alig ismert filmjére vadászott. Volt egyetemi évfolyamtársa ajánlotta. Mikor végre megszerezte, Csillát megbabonázta a film. ízlésügyekben nem nagyon szikráztak össze, másban sem, ám amikor András is megnézte a mozit, fintorgott nagyon. Majdnem dühösen vágta oda a feleségének: „mi a fene tetszik neked azon, hogy ez a nő végigkeféli a másfél órás történetet”. Csilla felnézett, de mintha nagyon messziről, egy másik bolygóról bámulna Andrásra. „Te tényleg nem érted? Ez fog történni veled, ha megcsalsz. Undorodom attól, amit látok, hányingerem van, de pontosan ezt fogom tenni. Elhagyhatsz, de meg nem csalhatsz.” András hirtelen megértette, ha lidérces, ha tébolyító is, amit Csilla mond, az őrült szerelem mondatja vele. Andrást megremegtette a félelem, a perspektíva abszurditása miatt, de forrósította a büszkeség is, hogy őt valaki ilyen szédülten szereti. A mű főhősnője valóban végigkefélte a filmet - tényleg nem lehetett ezt más szóval kifejezni -, miután véletlenül tanúja volt annak, hogy a férje megcsalta. Természetesen a legközhelyesebb módon, a munkatársnőjével. Onnantól kezdve a nő válogatás nélkül feküdt le ismeretlen alkalmi partnerekkel, egyre gyomorforgatóbb helyzetekben. És szinte az őrületbe kergette a férjét aprólékosan részletes vallomásaival. A nő is undorodott