Irodalmi Szemle, 2021
2021/12 - Bartalos Tóth Iveta: Bali (próza)
BARTALOS TOTH IVETA BALI Nem igy kepzeltem. Rohadtul nem igy kepzeltem. Azt hittem, minden zajos lesz es gyors. Vagy esetleg nema, nyugodt es tokeletes. Furak lettek a szagok. A szivarom illata egyszer csak szagga valtozott. Neztem, ahogy lassan elegett a hamutarto szelen. A jobb karom egyre jobban zsibbadt, majd leesett. Gyorsan utanakaptam, igyekeztem a helyen tartani, amig elmulik ez az egesz. Ot percig remeltem ezt. Vagy fel draig. Egy. Aztan az is lehet, hogy csak masodpercek teltek el. Kialtani akartam a titkarnonek, hogy Kata, gyere be, de nem volt hangom. Csurgott a nyalam a sotetkek puloveremre. Egy teherauto fordult be a kapun. Tompa csattanas visszhangzott. Madarcsicserges visszhangzott. Odakinn a titkarnd hangja visszhangzott. Hova az istenbe kerultem? ... A viz alatt vagyok! Igen, a viz alatt vagyok! Ez Bali! Tul sokat dolgoztam, ez nem is az irodam, a finom meleg oceanban uszom. Lebegek a vizfelszin alatt, ezert tompak a hangok, az nem is teherauto, hanem hajo, nem titkarnd, pincer, a madar az madar, eles a hangja, meg ebben a tulfaradt allapotomban is felismerem. Arccal felfele fekszem a vizben. Igy szoktam, szettart karokkal. Buborekok szazai csiklandozzak a bal fulemet. Mennyire jo ez! Kinyitom a szemem, de csak a bal szememmel latom a napot a viz aldl. A jobb karom magatehetetleniil siillyedni kezd. Bassza meg, ez nem Bali! Hol van a Lacko?! Hol a francban van a Lacko?! Meg mindig nem erzem az idot. Neha felnezek, csak a bal szememmel latok. Zsuzsa es az orvos az agyam mellett allnak. Azt mondjak, hogy minden rendben lesz, a karosodas nem olyan nagy, fel fogok epiilni lassan. Lassan. Ennyi marad meg bennem. Meg a nem olyan nagy. Magamban felnevetek. Evtizedekig hazudtam ezt akkor, amikor igazan nagy volt a gaz. Zsuzsa pirosra festette a kormeit. Nevetseges az o koraban. Megfogja a kezem. Nem erzem, csak latom. Simogatja, mintha ettol terne vissza bele az elet. Elforditom a fejem es arra gondolok, ehhez dragam a Katica is keves lenne, pedig o tenyleg barmit kepes eletre kelteni. Lacko meg nem volt itt. Atvette a vezetest, mindent kezben tart, nem lesz gond. Most csak magamra figyeljek, a gyogyulasra, es ertelmezzem a Joisten iizenetet, aki intett, hogy ejnye-bejnye, Joska, tultoltad ezt mar, hetveneves vagy, eleg volt a munkabol, ideje atadni a stafetat a fiadnak, itt van neked a Zsuzsa, jarjatok egyiitt nordic walkingozni, gyogyfurddbe, es egyetek mostantol csak es kizardlag biot. Abszurd ez az egesz. A Zsuzsa is. Pedig kivirult. Latom rajta. Hiszi, hogy mostantol csak magunkra figyelunk. Meg kiilonben is, vegre mar a Lacko vezeti a ceget. Mennyit konyorgdtt ezert! Negyveneves az a gyerek! Negyven.... Gyerek! Nehezen kapok levegot. Ugy nyelem, mint a vizet. Probalok feliilni, kitepni, letepni mindent. Homalyos foltok a szobaban. Homalyos foltok a falon. Zsuzsa kiabal, befut a nover, majd az orvos.
