Irodalmi Szemle, 2021
2021/12 - Koós István: Nonentitás és allegorikus identitás (Jókai Mór: Ahol a pénz nem Isten) (tanulmány)
te, ahogy nem eldfeltetelezte a szubjektum egyseget sem.”26 Az ember tehat az animizmus koraban nem volt meg identikus, a kornyezettol elkuldniilo szemelyiseg, hanem ontudatlan egysegben letezett a termeszettel, ahogy Adam es Eva elt a paradicsomban a bunbeeses elott. Adorno allegorikus interpretacidjaban a kiuzetesnek ezt a pillanatat jeleniti meg Odusszeusz es a szirenek tortenete is. A szirenek dalaban a gyonyor es a tudas meg nem valt kiilon, nines meg kiilon episztemologia es esztetika: a dal azzal fenyeget, hogy a „narkotikus kabulat”27 szetzuzza az en egyseget. Odusszeusz azonban kerlelhetetlen eltokeltseggel orzi identikus enjet e hatalommal szemben, ezt a ketsegbeesett erofeszitest jelenitik meg a kotelek, amelyek tavol tartjak a host a szirenektol. Hans Robert Jauss ugy fogalmaz, hogy Odusszeusz „az instrumentalis szellem, melynek az emberen kivuli termeszet felett megszerzett uralomert az emberben levo termeszet megtagadasaval kell fizetnie [...]”28 Odusszeusz meg kozel all ezekhez az erokhoz, am mar kiszakadt beloliik, ahogy Adamek ontudatra ebredtek, es kiuzettek a paradicsombol.29 2 6 Max Horkheimer - Theodor W. Adorno, A felvilagosodas dialektikaja, Bp., Atlantisz, 2011, 25-26. 2 7 l/o„ 53. 2 8 Hans Robert Jauss, Negativitas es esztetikai tapasztalat. (Adorno esztetikai elmeleterol - mai szemmel) = Ud, Recepcioelmelet - esztetikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika, Bp., Osiris, 1997,191. 2 9 Erdemes megemliteni, hogy Jauss, aki Adornonak a muveszet kommunikativ funkeiojat, az esztetikai elvezetet, az identifikacidt es a katarzist szamuzo, az esztetikai objektum es az empirikus vilag radikalis megkiildnboztetesere epiilo negativ esztetikajaval a mu es a befogado dialogikus aktivitasat es a megertes horizontszerkezetet hangsulyozo hermeneutikai szemleletet allitja szembe, egeszen masfele ertelmezest ad a szoban forgo epizodrol. Jauss utal arra a szdvegreszre, amely szerint Odusszeusz a dal meghallgatasa utan „elegedetten es bolcsebbe valva” tavozhat. Eszerint tehat az eposzban reprezentalt dal befogadasa nem dnelveszteskent, hanem muelvezetet es a muben vald dnmegertest jelent, a lekotdzottseg altali tavolsagtartas pedig az esztetikai reflexidt lehetove tevo distanciat vizualizalja. (Jauss, i. m., 207-208.) Ugyancsak izgalmas Jaussnak az agondolata, miszerint Adorno, aki, mint fentebb emlitettem, tagadja a muveszet kommunikativ funkeiojat es a horizontosszeolvadast, magaban az epizod ertelmezesben eppen egy olyan hermeneutikai aktust visz vegbe, amelynek az elmeletet Jauss dolgozta ki, amennyiben a klasszikus muvet annak eredeti jelentesetol elteroen, a maga korahoz igazitva, annak kerdeseire adott valaszkent targyalja. (Uo., 204.) Am, mint Kulcsar-Szabo Zoltan megjegyzi, Jauss interpretacioja is vitathato, amennyiben figyelmen kivul hagyja, hogy az emlitett allitas nem az elsodleges szerzo szajabol hangzik el, es nem Odiisszeuszra vonatkozik, hanem a szirenek dalanak resze, igy olyan igeret, amelyrol tudjuk, hogy nem valik valora, hiszen akik halljak az eneket, nem tavoznak onnan elve. (Kulcsar-Szabo Zoltan, Esztetikai identifikacio, szublimacio, katarzis = Ud, Metapoetika: Nyelvszemlelet es onreprezentdeio a modern kolteszetben, Bp., Kalligram, 2007, 68.)
