Irodalmi Szemle, 2021
2021/12 - Koós István: Nonentitás és allegorikus identitás (Jókai Mór: Ahol a pénz nem Isten) (tanulmány)
veget vetett az onfeledtseg boldogsaganak. Rousseau, aki ujrameselte ezt a mitoszt, ugy velekedik, hogy a termeszeti ember fizikailag egeszsegesebb volt, mint civilizalt utodai;21 nem emlekezett a multra es nem gondolt a jovovel; nem reflektalt tudatosan az koriilvevd termeszetre,22 sem dnmagara (az elmelkedes allapota termeszetellenes allapot, „a bolcselkedo ember megromlott allat,” mondja Rousseau23 ), igy nem is tekinthetd igazan szubjektumnak, az enje nem kiiloniilt el elesen a vilagtol. Lenyegeben ugyanezt a semat ismetli Nietzsche, amikor leirja es eliteli sajat koranak emberet, aki a tdrtenelemmel foglalatoskodik, akit maga ala temet az emlekezet tormeleke, es aki valojaban „az allatot irigyli, aki nyomban felejt, s minden pillanatot valdban meghalni, a kodbe es az ejszakaba visszameriilni s orokre elhamvadni lat.”24 A modern ember emlekszik a multra, az allat a tiszta jelenben el, vagyis nines ontudata, feloldodik a cselekvesben. Nietzsche alapgondolata az emlekezes es nehezteles altal megromlott emberrol mar olvashato Rousseau szovegeben is, aki szerint a termeszeti ember gyorsan elfelejtette a serelmeit, nem gondolt bosszura.25 Ugyancsak ez a sema ismetlodik pl. Heidegger lettorteneti viziojaban, amely szerint az dgdrog vilagnak valamikor a kezdeten az ember meg kozel allt a lethez, am nem sokkal kesobb elnyelte ot a letfeledes ejszakajanak sotetsege, amikor a letezo (igy maga az ember is) eltargyiasult. Kiilonos egyertelmuseggel meselodik ujra atortenelem kezdeten szubjektumma valt es igy elidegenedett ember bibliai elgondolasa Adornonal. Hires kritikaja szerint a felvilagosodas racionalizmusa, amely felszabaditotta a varazslat alol a vilagot es az embert, a sorsnak es a termeszeti hatalmaknak valo alavetettseg helyett egy ujfajta elnyomashoz vezetett, ahol az en elobb a vilagot, majd onmagat dologiasitotta el; az ember a hordaszeru kollektivum arctalan, egyeniseg nelkuli elemeve valt, az ipari technika pedig, amelyet letrehozott, ot magat is a gep alkatreszeve valtoztatta. Ennek a folyamatnak azonban maga a felvilagosodas esupan a masodik fazisat jelentette, amelyet egy elso, elemibb valtozas alapozott meg. Az eldologiasodas fele tett kezdeti lepest ugyanis azok a mitoszok kepeztek, amelyek az animizmus, a varazslas helyebe leptek. Mig a magikus igezes a hasonlosagokra alapult, addig a modern gondolkodas az okozatisagra epult, ennek pedig az a feltetele, hogy a dolgok hatarozott identitast kapjanak. A magikus rituale demonai, drokkon valtozo, megragadhatatlan es kiismerhetetlen termeszeti eroi az eposzban, illetve az dgdrog filozdfiaban ontologiai lenyegisegge lettek, a let logossza valt. A mitoszokban mar nem a let szolal meg: a mitosz magyaraz, tudatosit, neven nevez, itt tehat az en mar nem resze a vilagnak, hanem objektumok olyan osszessegekent tekint arra, amelyeket manipulalhat, megvaltoztathat. „A magikus igezes ezt eppugy nem elofeltetelez-2 1 Jean-Jacques Rousseau, Ertekezes az emberek kozdtti egyenldtlenseg eredeterol es alapjairdl. = Uo, Politikafilozofiai trdsok, Atlantisz, 2017, 90-91. 2 2 Uo., 97. 2 3 Uo. 2 4 Friedrich Nietzsche, A tortenelem hasznarol es kdrdrol, ford. Tatar Gyorgy, Bp., Akademiai, 29. 2 5 Rousseau, i. m., 112.
