Irodalmi Szemle, 2021

2021/12 - Koós István: Nonentitás és allegorikus identitás (Jókai Mór: Ahol a pénz nem Isten) (tanulmány)

veget vetett az onfeledtseg boldogsaganak. Rousseau, aki ujrameselte ezt a mitoszt, ugy ve­­lekedik, hogy a termeszeti ember fizikailag egeszsegesebb volt, mint civilizalt utodai;21 nem emlekezett a multra es nem gondolt a jovovel; nem reflektalt tudatosan az koriilvevd terme­­szetre,22 sem dnmagara (az elmelkedes allapota termeszetellenes allapot, „a bolcselkedo em­ber megromlott allat,” mondja Rousseau23 ), igy nem is tekinthetd igazan szubjektumnak, az enje nem kiiloniilt el elesen a vilagtol. Lenyegeben ugyanezt a semat ismetli Nietzsche, ami­­kor leirja es eliteli sajat koranak emberet, aki a tdrtenelemmel foglalatoskodik, akit maga ala temet az emlekezet tormeleke, es aki valojaban „az allatot irigyli, aki nyomban felejt, s min­­den pillanatot valdban meghalni, a kodbe es az ejszakaba visszameriilni s orokre elhamvad­­ni lat.”24 A modern ember emlekszik a multra, az allat a tiszta jelenben el, vagyis nines on­­tudata, feloldodik a cselekvesben. Nietzsche alapgondolata az emlekezes es nehezteles altal megromlott emberrol mar olvashato Rousseau szovegeben is, aki szerint a termeszeti ember gyorsan elfelejtette a serelmeit, nem gondolt bosszura.25 Ugyancsak ez a sema ismetlodik pl. Heidegger lettorteneti viziojaban, amely szerint az dgdrog vilagnak valamikor a kezdeten az ember meg kozel allt a lethez, am nem sokkal kesobb elnyelte ot a letfeledes ejszakajanak sotetsege, amikor a letezo (igy maga az ember is) eltargyiasult. Kiilonos egyertelmuseggel meselodik ujra atortenelem kezdeten szubjektumma valt es igy elidegenedett ember bib­­liai elgondolasa Adornonal. Hires kritikaja szerint a felvilagosodas racionalizmusa, amely felszabaditotta a varazslat alol a vilagot es az embert, a sorsnak es a termeszeti hatalmaknak valo alavetettseg helyett egy ujfajta elnyomashoz vezetett, ahol az en elobb a vilagot, majd onmagat dologiasitotta el; az ember a hordaszeru kollektivum arctalan, egyeniseg nelkuli elemeve valt, az ipari technika pedig, amelyet letrehozott, ot magat is a gep alkatreszeve val­­toztatta. Ennek a folyamatnak azonban maga a felvilagosodas esupan a masodik fazisat je­­lentette, amelyet egy elso, elemibb valtozas alapozott meg. Az eldologiasodas fele tett kezdeti lepest ugyanis azok a mitoszok kepeztek, amelyek az animizmus, a varazslas helyebe leptek. Mig a magikus igezes a hasonlosagokra alapult, addig a modern gondolkodas az okozatisag­­ra epult, ennek pedig az a feltetele, hogy a dolgok hatarozott identitast kapjanak. A magikus rituale demonai, drokkon valtozo, megragadhatatlan es kiismerhetetlen termeszeti eroi az eposzban, illetve az dgdrog filozdfiaban ontologiai lenyegisegge lettek, a let logossza valt. A mitoszokban mar nem a let szolal meg: a mitosz magyaraz, tudatosit, neven nevez, itt tehat az en mar nem resze a vilagnak, hanem objektumok olyan osszessegekent tekint arra, amelyeket manipulalhat, megvaltoztathat. „A magikus igezes ezt eppugy nem elofeltetelez-2 1 Jean-Jacques Rousseau, Ertekezes az emberek kozdtti egyenldtlenseg eredeterol es alapjairdl. = Uo, Politikafilozofiai trdsok, Atlantisz, 2017, 90-91. 2 2 Uo., 97. 2 3 Uo. 2 4 Friedrich Nietzsche, A tortenelem hasznarol es kdrdrol, ford. Tatar Gyorgy, Bp., Akademiai, 29. 2 5 Rousseau, i. m., 112.

Next

/
Thumbnails
Contents