Irodalmi Szemle, 2021
2021/12 - R. Nagy Krisztián: Délibáb (próza)
lata a jovevenynek. A famaszkot, a bunjelet azonban nem talaltak meg a varosatyanal, igy sosem dertilt feny arra, mi tortent pontosan. Al Thergo alappillere, a bizalom azonban megroppant. Egy varos, melyben barki eletet ellophatod minddssze egy alarc jol idozitett elcserelesevel, sosem mukodhetett, ha a lakosai nem biztak meg szomszedjaikban. Gyanusitgatasok, maszklopasok, gyilkossagok kovettek egymast. Sokan csak tavoztak, amikor lattak a helyzet menthetetlenseget. Igy esett, hogy visszaterve nem talaltam mast, csak az tires oazist - nos, iires volt, leszamitva a javakkal teli kincseskamrakat. Hianyzott beloltik ez-az, ebben biztos vagyok - a tavozo alakvaltok, ketsegkivtil nem tires kezzel vagtak neki a sivatagnak -, de ami maradt, eleg volt arra, hogy eletem vegeig gazdagsagban elhessek. Most mar tudod hat, tisztes vendegem, igy jutottam vagyonomhoz, es ez a tortenete Al Thergo oazisanak es a voros maszknak. Latom Nagyuram orcajan a ketkedest, es tudom is, mit akar mondani. Hogy kertilt a maszk vegiil Abdul Gazimhoz? Honnan tudta, mi tortent tavolleteben? Bar kozel sem vagyok oly boles, mint Nagyuram, ezek a kerdesek bennem is felmertiltek. A tovabbi faggatozastol azonban, ugy dontottem, jobb, ha eltekintek, a tehetos kereskedd szemeben gyulo fenyt latva, ahogy kezembe adta a voros famaszkot, hogy kozelebbrol megesodalhassam. Nem ugy nyujtotta at, mint aki egy bus tortenet avitt mementdjat szeretne megmutatni - hanem mint valaki, aki btiszke sajat keze munkajara.
