Irodalmi Szemle, 2021
2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Veres Erika: Száz év Hüzün - Ahmet Hâşim 1921-ben megjelent kötetéről (tanulmány) / TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS
en a masodik versszakban, ami utan azonban ujra visszater az elso versszak gondolatmenetehez: ma megiscsak az enyem vagy, te kedves haz, s most eppen nem jar folotted a regi halal. A negyedik versszakban azonban egy tavaszi kep tarul elenk fakkal, nappal, madarakkal, a titokzatos holddal s a toban nyilo vizi liliomokkal. Egy szerelmes varakozasanak izgalmaval hangzik el az utolso koltoi kerdes: Hol marad az a rozsaszin angyalarcu gyermek? („O penbe tifl-i melek-cehre nerdedir?” ud, 180) S ahogy a koltoi kerdesek altalaban, ez is megvalaszolatlan, sot, talan brokre megvalaszolhatatlan marad. Ttikorkep/Visszhang (Aks-i Sada) - Mielott a vers tartalmaval foglalkoznank, erdemes kiterni a cimre. Az „Aks-i Sada” szobsszetetel fordithato visszhangkent es ttikrozodeskent egyszerre. Ez az ertelmezeshez egy fontos adalek, hiszen tudjuk, hogy Ha§im kolteszeteben a latasnak, ill. nezesnek („seyrl-eylemek”) jelentos szerepe van, ugyanakkor a hangzas is mindig plusz mondanivaldval bir Ha§im lirajaban (Veresova 2021:142). Ha az elso versszak elso szavat nezzuk, nyilvanvald, hogy ebben a versben a vizualitas kapja a foszerepet: A szememben alabuko veres nap vadsagat nezd! („Gdzumde vah§et-i hunin-i sems-i gaaribe bak,” ud, 182) - a. szememben es a nezd kifejezesek egyertelmuen hozzak egy tiikor tulajdonsagait. A nap visszatiikrozodeset megnezni valakinek a szemeben pedig tdbbszbrbs tukrozest jelent. A vizualitas eros kepe utan azonnal a hangzas kiemelesere ter at a kolto: hangomban a rezges („Sesimde....ra’$e...”, u. o.). Ekeppen bizonyosodhatunk meg arrol, hogy (a forditasban) jo uton jarunk: „Aks-i Sada” megallja a helyet mind tukorkepkent, mind pedig visszhangkent. S valdjaban ez a kettosseg, ez a kepi es hangzasbeli vonalon vegigvezetett tbbbszdros tiikrozesi technika vonul vegig a versen. A fenyek, hangok, napszakok, a nyom („eser”, u. o.), a kepzet („tahayyul”, u. o.), a sotetseg („muzlim”, u. o.) es a vegtelen csond („Siikut-i na-mutenahiye”, u. o.) uraljak az elso ket versszakot. Az ejszakanak es a holdfenynek leirasa a harmadik es negyedik versszakban valdsul meg, mig az otodikben mind eroteljesebben fejezodik ki a lirai en maganya - ujfent a hang es a kep osszekapcsolasaval: Egy nyilt, mely, vegtelen, neha remego, /Neha neveto vekony hangnak tavoli es szakadozo ecchoja / Sajat hangomat mindig tires latohatarra forditotta vissza. („A<;ik, derin, ebedi, ba’zi titreyen, ba’zen / Gulen bir ince sesin aks-i dur u munhezimi I Tehi ufuklara reddetti daima sesimi.”, ud, 184) S mig maganyanak tovabbi leirasa folytatddik a hatodik es hetedik versszakban, a nyolcadikban kimondja: a naplemente utan maradt sotetsegben orok tarsat, azt az elveszett hangot keresi: S most, sotetben es ortiletben, minden
