Irodalmi Szemle, 2021
2021/11 - TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS - Veres Erika: Száz év Hüzün - Ahmet Hâşim 1921-ben megjelent kötetéről (tanulmány) / TRANSZKULTURALIZMUS ÉS BILINGVIZMUS
A Tenger (Deniz) cimu vers ketszer negy verssoraban a kepek es hangok, hangzasok kapnak fontos szerepet. A hullamzd tenger neki-nekicsapodik a sotet horizontnak, s a viz lelke az erdektelen ejszakanak mondja el banatat. Allegorikus ertelemben talan beszelhetiink egy a nep es a haboru sotetjenek osszeveteserdl, egymashoz valo viszonyarol is. A masodik versszak „esir” (fogoly) kifejezese altal kozvetlen utalast is tartalmaz ahaboriis viszonyokat illetoen. (A vers 1910-ben jelent meg eloszor, a Servet-i Fiinun 1000. szamaban.) Ha§im az Ahhoz a regi szobahoz hasonlatos (O Eski Hiicreye Benzer ki) cimu koltemenyeben tizennegy sorban, azaz het ketsoros versszakban foglalja ossze lirai enjenek megfigyeleseit. Eletenek fajdalmat sotet szobahoz hasonlitja, amelyet nem erhet el a napsugar. Buskomorsag es nihil uralkodik itt a szinek helyett. Az erzelmek kertjeben szedett viragok meg a remenyet is elfeledtek a tavasznak - a temetoben alszanak. Szomoru telek utan elhervad a rozsa es a szegfu. A kepleiras a szobaban talalhato targyak jellemzesevel folytatodik tovabb: a tuzhely romokban, a lampa maganyos, vak - minden a fajdalomra es a kinzo egyediilletre emlekeztet. A falra akasztott kepekrol, regi tekintetekbol regi kepzetek, latomasok, almok, tervek sejlenek elo. A lirai en a vers vegen visszater a bevezeto sorokhoz, s uj ra elmondja, hogy elete egy ily modon jellemezhetd regi szobahoz hasonlithatd. Aprilisi ej ($eb-i Nisan) - Az almos es mely aprilisi ej leirasaval kezdodik a vers: tavaszi illatok, vagy, vers, hangok es a tenger vezetik be az olvasot a versbe. A lirai en ezutan megszolit valakit/ valamit - talan az ejt magat vagy a holdat -, s magahoz hivja. A harmadik versszakban mintha szerelmesehez beszelne a lirai en, s tovabb dsztonzi, hivja zfeny lelket („ruh-i ziya” uo, 174). Vegiil kiderul a szerelmes kilete: a hold maga, akihez/amihez folyamatosan szavait intezte a lirai beszelo. Parban volt elottem jelen minden: a Hold, a csillagok s afak, / Maganyosan, almatlanul en voltam ott egyediil. („Hep <pft idi kar^imda: kamer, enciim ii e§car, I Bendim yalimz ordaki bihemser ii bi-dar;” uo, 176) - panaszolja a vers utolso soraiban a lirai en, mikozben mar a halalra gondol, sajat halalara, amelyet nem lenne, ki megsirat. Hazam (Evim) - Az elso versszakban magahoz a hazhoz beszel a lirai en, s kimondja, hogy ma csak az ove ez a haz. Ezaltal egyfajta megszemelyesites reszese is lesz ez a hely. Aztan sajat magarol beszel ez a hang, a lirai en, s a hazat ugy emliti, mintha mase, egy idegene lenne, amelyet csakhamar el kell hagynia. Majd, a masodik versszak negyedik soratol kezdodoen teljesseggel eltolja magat a lirai en a haz kozelebdl: Maganyos horizont felett sirva, / Muld idok hatara tuzven szivemet („Bir ufk-i bi-kesin iistiinde aghyorken ben / Gecjen havalara sevdami eyleyip peyrev” uo, 178), s megallapitja, hogy tires, hideg maradna ez a szegeny haz nelkiile. Estefele nem gyulna lampa, hajnaltajt pedig az ablakuvegek ugy tiikroznek vissza a hajnal fenyet, hogy azt senki sem lathatna. A leszallo ej pedig meg a haz alakjanak konturjait is eltiinteti. Igy gondol a hazra a lirai
