Irodalmi Szemle, 2020
2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Mária Modrovich: Flesbek (részlet, Pénzes Tímea fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK
amerikaiak zomet azzal gyanusitom, hogy texasiak, de ok, akcentusuk erdessegebol itelve, New Yorkbol erkeztek. A definicio ertelmeben egyik haz sem aussteigere. A szomszedok csak hetkoznapi amerikai penzeszsakok, akik ugy iteltek meg, hogy egy hetvegi haz a tropusokon kedvesebb szamukra, mint egy hetvegi haz Vermontban. Ezek a szomszedok legnagyobb valoszinuseg szerint nem raboltak el Denisat, ugyanis rendelhetnek maguknak gyereket Oroszorszagbol vagy Kinabol. Nem messze, az dserdobol felbogott egy majom. A hintaagy mellett a falon ket zold gyik futott el. A levego stabilan 28°C. Elkepzelem, hogy minddssze par meterre tolem, ott, ahol a haz mdgott elkezdodik a rengeteg, Deniska pottom orrat rancolja. Lat benniinket, sot figyel, mi azonban nem latjuk dt, biztonsagosan elrejtik eloliink hazi novenyeink tulmeretezett mutansai. Talan csak arra volt sziiksege, hogy „kivonuljon”, csatlakozott egy mosomedvecsaladhoz, es ejszaka veluk zajong a teton. Ismet minden rendben van. Par deka hijan dt kiloval, kakastarej frizuraval sziiletett - jokora leanyzot hoztam vilagra, es attol kezdve folyton gondjaim voltak a gerincemmel. Friss, napsiitotte reggel van, szombat - mindig igy kezdodik ez a sztori -, o pedig, vagyis az anyam - valojaban a potanyam - a Masodik Avenue-n halad. Jogarol hazafele. Januar van, anyam, hogy a szavaival eljek, meg mindig „tele van remennyel es ujevi fogadalmakkal” es „a nap mindent es mindenkit eletre hiv”. Vegyiik eszre azt az enyhen szarkasztikus hanghordozast, amit ahhoz valasztott, hogy visszaeljen ezzel a valodi, csodas reggellel, amit hatterkent, kontrasztkent hasznalt ahhoz, ami ezutan kovetkezett. Valami tortenni fog, erre utal a veteran elbeszelo hanghordozasa, tagra nyilt szeme azonban tul sokat arul el, akarcsak tulzott retorikaja. Halad a szinte teljesen kihalt utcan (a repeticio szinten segit a fesziiltseg noveleseben), East Village csak most ebredezik a hosszu es kimerito pentek ejszaka utan. Itt-ott egy reszeg vagy egy csapat reszeg lezeng, az utolso cigarettacsikken osztozkodik. A bebugyolalt, buzlo figurak lassan es nem linearisan lddordgnek a szomszedos Bowery hajlektalanszalloja fele. Kulonben semmi, csak kutyasok es par helybeli a reggeli elviteles kavejaval. A szombat reggelek osszessegeben lassuak, es anyam szemmel lathatoan oromet leli benniik - ugy beszel roluk, mint „a kedvenc New York-i pillanatai”, es hajlamos kisajatitani a jo idot, mintha csak az o szemelyes aldasa lenne.
