Irodalmi Szemle, 2020

2020/10 - KORTÁRS SZLOVÁK - Mária Modrovich: Flesbek (részlet, Pénzes Tímea fordítása) / KORTÁRS SZLOVÁK

Tehat: minden ugy mozog kdrulotte, mint egy lassitott filmben, csend van, csak a szeme sarkabol figyel fel hirtelen a kozeli gyalogosatkelon egy parra es egy kerekparosra, fura kompozicioban. A kerekparos felpattan a biciklijere, es elteker a partol, de nyilvanvald, hogy nehany masodperccel korabban, talan nines egy perce sem, tortent valami - a no botladozik, a ferfi segit neki, a konyokenel fogva tartja, es a jarda fele navigalja.

Amikor anyam az utcasarok fele kozeledik, azt hiszem, a Hetedik Avenue fele, szinte egy vonalba keriil a fentebb emlitett gyalogatkelovel es egyben a parral, amely vegiil elkullogott a keresztezodesbol. A ferfi most kifejezetten vonszolja maga utan a not. Kozelrol nezve kiderul, hogy de facto egy fiurol van szo, aki egy lanyt vonszol. A jarda kozepen a lany varatlanul elernyeszti a konyoket, es eldol, mint „egy zsak finomliszt” (anyam ragaszkodik hozza, hogy a hasonlatot nem a Vegtelen trefa cimu regenybol lopta, ahogy azt fotografikus emlekezetem megkerdojelezhetetleniil orzi, kitart amellett, hogy a nagymamajat idezi, „egy egyszeru szlovak videki asszonyt”, aki termeszetesen szinten kapott szerepet az elbeszelesben, meg ha csak azokban a verziokban is, amik az anyamnak tett szemrehanyas utan keletkeztek). Alapos odafigyeles sziiksegeltetik, mert amint a lany osszezuhan, kords-kdriil olyan dolgok tortennek, amelyek nem keriilhetik el az eber megfigyeld es egyben elbeszelo figyelmet, aki mar e pillanatban szoni kezdi gondolatban a tortenetet.

Eloszor is, a lany oltozete ketes, de „csak a masodik pillantasra ketes”. Kozvetleniil a terde ala ero, vilagos szormekabatot es balerinacipot visel. Haja olyan arnyalatu, amit a fodraszzsargonban piszkosszokenek neveznek, es szep, bar nines kisminkelve. Es „teljesen be is volt tepve”. Ahogy anyam a betepve szot kiejti, ahogy nyomatekositja, a stilusa ismet arrol tanuskodik, hogy anya meg van gyozodve arrol, hogy in, hogy cool.

Az elbeszelesnek ezen a pontjan tobbnyire menekiildre fogom az anyammal es a kozepkoru hallgatosagaval tomdtt helyisegbol - a kinossag galaktikus mereteket dltott -, de pontosan ezen a ponton felem fordul, es mintha spontan modon tenne, felker, lepjek be az elbeszelesbe, hogy legyek a segitsegere a leirassal, mivel fiatal vagyok, meg termeszetesen cool, es ismerem a szlenget, ugye? Ugyhogy ezen a ponton azt mondom: „ A lany a Tenenbaum, a haziatok cimu filmbdl Margotra hasonlit, nem tudom, lattak-e ezt a filmet”, es ok, anya latogatoi - a kozepkoru hallgatosag - tobbnyire sejtik, de nines vilagos